[Törölt felhasználó] üzente 12 éve

Pszt...majd utána elmondjuk aztán az összes Barátunknak...????

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 12 éve

Csak ha sokan ,sok helyen segíteni fognak ,csendben mint ahogyan másokon is szoktak !

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 12 éve

SIKERÜL!

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 12 éve

Hálásan köszönöm...igen , 6 év kellett hozzá...új terveim vannak és remek Barátaim...sikerülhet......

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 12 éve

Gabikám!
Tudom, hogy hatalmas a fájdalom!
Mi, akikkel ilyen nem történt, csak együttérezni tudunk, de a fájdalmat azt csak Ti érzitek igazán.
Amikor fáj a lelked és tehetetlen vagy, nem tudod, hogy mit mondjál, csak egy hatalmas kérdőjel az, ami állandóan előtted lebeg.
Amikor elveszitjük szeretteinket, akkor mi is csak ezt látjuk. Egy hatalmas kérdőjelet.
Istenem! Miért, miért, miért???/Tapasztalatból mondom/
Egy idő múlva szünik a fájdalom, mert az itt maradt szeretteinknek kell, hogy szeretetet adjunk és velük kell tovább élni az életünket.
Azt kivánom Neked teljes szivemből, hogy adjon az Úr megértést és békességet a lelkednek!!!!
Szeretettel: Magdi.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 12 éve

Szeretett , N-ém ! Nem tudom mással megköszönni mint elmesélem most...még csak 4 napja vesztettük el és mennem kellett dolgozni,sok ember várta még a buszt...fájt itt-mutatom az agyam - és fájt itt-mutatom a szívem...-őrjítő ,hatalmas fájdalom,főleg másodjára is....egyszer csak a szemeimet húzta felfelé valami,fel,a felhők mögé...megkönnyebbült itt-mutatom az agyam-és megkönnyebbült itt-mutatom a szívem..- ám két éven át ,mindennap zokogtam.....rengeteg emberrel ,ügyféllel..mert amikor ugye beengedtek,ki gondolta volna...nem jártunk feketében ....de két éven át mindennap,hol itt,hol ott ráestem ,hol ennek,hol annak az asztalára zokogva...mikor ugyebár válaszra vártak elmondtam , s akkor ki , ki ők is...azután együtt sírtunk...annyi-annyi tragédiát ismertem meg közvetlen ,közelről....ezért mentem el a BIOPTRON szaktanácsadói munkakörbe...mert csak nem apadtak a könnyeim...utána egészen hamar elértem arra az állapotra,az is kb . két évig tartott...már soha többé nem tudtam,alig sikerül,nem tudok sírni...széttépett itt a szívem körül...már nem érzem ..de 6 év kellett,lassan "ERŐSSÉ " váljak,váljunk.....

Köszönöm,hogy meghallgattál....

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 12 éve

Gabikám!
Nagyon, de nagyon eggyüttérzek veled és borzalmas megrázkódtatásokon és nehézségeken mehettetek keresztül.
Az, amikor a lélek fáj és tehetetlen vagy az egy kimondhatatlanul fájó érzés. Ezt Ti tudjátok igazán. Mi bele tudunk gondolni és eggyüttérezni, de ez nem ugyanaz az érzés.
Legszivesebben orditanál, kiáltanál és megkérdeznéd, hogy miért kellett ennek igy történnie.
Tudom Gabikám, hogy nagyon fáj, ami veletek történt.
Hidd el, hogy nem azért nem akarok róla beszélni, mert nem érdekel, hanem Terád való tekintettel, hogy a sebeidet ne tépjem fel.
Persze, ha Neked úgy jobb, hogy beszélsz róla és elmondod, akkor tedd meg, de tudd, hogy van egy élő Gyermeked és adj neki annyi, de annyi szeretetet, hogy azokat a szereteteidet is add neki oda, amiket a két elveszitett Gyermekednek szerettél volna adni. Örüljetek egymásnak, mig lehet.
Ha nyári estén felnézel az égboltra, tudd, hogy az a két legfényesebb csillag, amit a legfényesebbnek látsz azok Neked ragyognak, ilyenkor gondolatban az elveszitett Gyermekeiddel lehetsz és a szived megtelik szeretettel, ami egy csodás és megnyugtató érzés. Fordulj a Mennyei Atyához bizalommal, mert Ő békét ad és megnyugtat, ha segitségre van szükséged.
Kivánom a békét, a Krisztus békéjét a lelkednek!
Puszillak nagyon sok szeretettel: Magdi.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 12 éve

köszönjük mily igaz....

Válasz

Batori Zoli üzente 12 éve

Az elet torekeny.Ma,meg elunk,de ki tudja a holnapot?Minden napunkat ugy kell ezert megelnunk,mintha azt aznap befejeznenk,de terveznunk megis orokeletre kell.Tedd fel a kerdest onmagadnak,hogy mit mondanal,vagy tennel,ha tudnad,hogy nincs holnapod?Mikent rendezned emberi kapcsolataidat,s Isteneddel valo viszonyodat?Remelhetoleg holnap is fel fogsz ebredni,s atgondolhatod a mai nap ajandekat.Minden nap,amikor nem tettel semmit azert,hogy valaki irant kifejezd szeretetedet,az elvesztegetett nap.Kivanom,hogy ertekes,es gyonyoru legyen ez a napod is!

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 12 éve

...igen én is azokon az elvett ,tőle éveken gondolkozom amik vártak egész életében a kislányra...mert mindig az élőknek fáj jobban ezt mondják......

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 12 éve

Nagyon megható és gyönyörü történet. Amikor először láttam, akkor is nagyon megrenditett és most is.
Elég nehéz egy gyermeknek elmondani és megértetni vele azt, hogy miért is nincs vele most már soha többé az Édesanyja.
Ebben a történetben láthatjuk, hogy végül a gyermek megnyugodott még akkor is, ha az Anyukáját ebben az életben már soha nem fogja látni.
Nagyon sajnálatos, de vannak ilyen esetek.

Válasz