"Huszonhat évet élt, s világirodalmi rangú s méretű életmű maradt utána, mely korfordulót jelentett nemzete irodalmában."
Németh G. Béla így írt róla: "Ő az istenek magyar
kedvence. Mindent megkapott, hogy nagy költő lehessen: tehetséget,
történelmet, sorsot. Huszonhat évet élt, s világirodalmi rangú s méretű
életmű maradt utána, mely korfordulót jelentett nemzete irodalmában."
Szülei a Felvidékről származtak, édesapja,
Petrovics István mészárosmester, édesanyja, Hrúz Mária mosónő és cseléd
volt. Bár Petőfi Kiskőrösön született (egyes források szerint 1822.
december 31-én), szülővárosának gyermekkora színterét, Kiskunfélegyházát
vallotta.
Ötévesen kezdte tanulmányait, több település
összesen kilenc iskolájában tanult változó eredménnyel, szépírásból, a
magyar, a latin és a német nyelvből, rajzból azonban mindenütt kitűnt.
Kamaszként a színház bűvöletébe került, 1844-ig volt vándorszínész a
Dunántúlon, statiszta a Pesti Magyar Színházban, fellépett Kecskeméten,
Debrecenben és az Érmelléken. Közben katonáskodott is Sopronban, Grazban
és Zágrábban, de gyenge egészsége miatt leszerelték.
1841-42-ben a pápai kollégiumban tanult, itt lett
életre szóló barátja Jókai Mór, innen küldte el első verseit Bajza
Józsefhez, az Athenaeum szerkesztőjéhez. E folyóiratban jelent meg
1842-ben A borozó című költeménye, Petrovics Sándor aláírással, Petőfivé
csak néhány hónap múltán, a Hazámban című versével vált. A nyomortól
legtöbbször a barátok, ismerősök mentették meg, élt másolásból, francia
és angol fordításokból. 1844-ben Vörösmarty támogatta versei
megjelenését, és ő ajánlotta be a Pesti Divatlaphoz is, amelynek Petőfi
segédszerkesztője lett.
1844-ben jelent meg a romantikus hőseposzt
parodizáló A helység kalapácsa, 1845-ben a János vitéz, az új népi hőst
megteremtő verses meséje. 1845-46-ban rövid válságidőszak következett be
életében: szerelmi csalódások érték, a konzervatív kritika támadta,
megélhetési nehézségei voltak. Mindez költészetének elkomorodását hozta,
erre utal Felhők ciklusa, A hóhér kötele című regénye, valamint a
Tigris és hiéna című drámája.
1846-ban megismerte Szendrey Júliát, és bár Júlia
apja nem nézte jó szemmel leánya választottját, a fiatalok 1847
szeptemberében összeházasodtak. E viszontagságos, szenvedélyes szerelem
és a boldog házasság lett ihletője legszebb szerelmi lírájának, amelynek
legnépszerűbb darabjai a Szeptember végén, a Minek nevezzelek?, a
Reszket a bokor, mert... című költeményei.
Az 1847-es esztendő az Arany Jánossal kötött
szoros barátság és az Összes Költeményei megjelenésének éve volt. Az
1848-ban Európán végigsöprő forradalmi hullám, amely márciusban Pestet
és Budát is elérte, a szabadság, a függetlenség, a demokrácia és az
egyenlőség eszméit magáénak valló Petőfit is magával ragadta,
megszületett a Nemzeti dal, amelyet a liberálisok és radikálisok is
programversként fogadtak.
1848 októberétől katonáskodott, százados, majd
1849 májusától őrnagy volt. Közben 1848 decemberében megszületett Zoltán
fia. 1849 januárjától Bem seregében szolgált Erdélyben, s állítólag a
július 31-i segesvári ütközetben esett el, halálának pontos körülményei
máig nem tisztázottak.
Petőfi a nép nyelvét emelte be a magyar
költészetbe, közérthetően, egyszerűen szólt mindenkihez, a formai
tökélynél fontosabbnak tartotta mondandójának, gondolatainak hiteles
megfogalmazását. Műveiből számtalan feldolgozás készült, élete filmek,
regények, színművek ihletőjévé vált, emlékét, nevét számos közintézmény
őrzi, szobra áll több csonka-magyarországi városon kívül Pozsonyban,
Marosvásárhelyen, Ungváron, valamint Pekingben és Sanghajban is.
(MTI nyomán)
Kommentáld!