A BÉKE SZIGETE

A BÉKA ÉS A KAGYLÓ

11 éve | [Törölt felhasználó] | 3 hozzászólás

A béka és a kagyló

A tó fenekén egy kagyló élt csendben, békésen. Minden éjjel elörehaladt egy keveset. Szeretett gyönyörködni a finom szinekben, amelyet a Hold fénye a vizre rajzolt, ezer meg ezer szinárnyalatra bontva.

Ugyanebben a tóban élt egy béka is, aki nem kevéssé volt büszke ugró-és énekesi képességére. Sokáig rá se hederitett a kagylóra. Amikor azonban egyszer a kagyló elhaladt mellette, megkérdezte töle: - Mit csinálsz itt. Te néma csúnyaság?
Kiváncsian figyelte a kagyló barna héját és széles lábait. - Milyen csúnya szined van - folytatta.

- Nézd, én milyen szép zöld vagyok - Hát igen, nem vagyok szép - mondta a kagyló - de szeretem a viz ezernyi szinét.
Mit csinálsz itt, mozdulatlanul egész nap a tó fenekén? - Figyelek - válaszolta a kagyló.
- Mit figyelsz? - kérdezte elképedve a béka.
- Nincs itt a homályos vizben semmi különös.
- A Hold csillogását figyelem. Boldogan megtanulnék festeni, úgy, ahogyan a Hold festi szineit a vizre. És Te mit csinálsz kedves béka?
- Ó - mondta a béka miközben kicsit felfújta magát - én nem vagyok a vizhez kötve, és nem kell egész nap figyelnem. Nekem saját hangom van. Én ÉNekelek, hires müvész vagyok. Még az emberek is csendben maradnak, hogy csodás hangomat hallgassák.
A kagyló megcsodálta a békát. - Tehát hires vagy - mondta elismeröen. - Nekem nincs hangom, és nem ismer senki, rejtözködve élek itt. Tanulni szeretnék, addig szeretném a viz csodálatos szineit szemlélni, mig le nem tudom festeni öket.
- Te meg a buta szemlélödésed - mondta a béka türelmetlenül - Nincs itt semmi látnivaló. Túl unalmas nekem itt - mondta a béka, és egy jókora ugrással kint is volt a vizböl.
Keresett magának egy nagy pocsolyát, és rákezdett brekegésre. Úgy elemerült saját hangjában, hogy nem vette észre a felé közeledö nagy vörös lábakat és a piros, hegyes csört, amely megragadta. Látnotok kellett volna ekkor a békát, hogy kapálózott! Még egyszer visszahullott a füre, és sikerült neki utolsó erejével, élete leghatalmasabb ugrásával a tóba ugrani, le egészen a fenekére, ahol pont a kagyló mellett találta magát.
- Vége van a koncertnek? - kérdezte BARÁTSÁGosan a kagyló. A béka azonban nem tudott válaszolni. Elakadt a szava.
Igy éldegélt a kagyló és a béka a csendes tóban még sokáig, hasonló párbeszédeket folytatva egymással.
A kagyló azonban fáradhatatlanul figyelt. És amikor halála után felnyitották, belsejében láthatóvá vált az ezerszinü gyöngyház, amelyet senki se láthatott, mig a kagyló élt. A gyöngyházban ezüst gyöngy csillogott, amely olyan volt, mint az éjszakai égbolton világitó EZÜST HOLD képmása.

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Bizony Évike ez így igaz. Amiket a szívünkben gyűjtünk, azok az értékek,
amivé ott bent a szívünk válik. Köszönöm a kedves hozzászólásodat.

Előzmény

Válasz

Varju István üzente 11 éve

Kedves Magdika!

Nagyon szép írás és rengeteg a pozitív mondanivalója.
Érdemes átgondolni az embernek is sok-sok cselekedetét.
Biztosan ráébred olyan dolgokra,amit másként kellett volna tennie!
Üdvözletem : István

Válasz

Csizmadia Éva üzente 11 éve

Gyönyörű!

Mit a szívünkbe gyűjtünk. A sok ki nem mondott szó, el nem ölelt ölelés,
meg nem nevezhető kötelékek és kötődések. El nem csókolt csókok, a bánatok.
Az örömök, a szenvedély , azt követő féltés. A lemondás, de a helyét átvevő
szeretet. Az elengedve megbocsátás, s az örökké veled maradó ismeret.
S amivé odabent te válsz! Az egyszeri, és megismételhetetlen érték.

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben

Ez történt a közösségben:

Friss események »

Szólj hozzá te is!

Impresszum

Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu

Impresszum Felhasználási feltételek Adatvédelem Médiaajánlat FAQ

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

A BÉKE SZIGETE

A BÉKE SZIGETE hírei

A BÉKA ÉS A KAGYLÓ

Kommentáld!

Hozzászólások

Ez történt a közösségben:

Szólj hozzá te is!

Impresszum

Network.hu Kft.