Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét
tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és
helységbe, ahová menni szándékozott. Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló
sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat
aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok
közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton
senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok:
Békesség e háznak! Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha
nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és
igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról
házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit
elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett
hozzátok az Isten országa!”
Lk 10,1-9
A mai napon ünnepelt Szent Lukács evangéliumának jellegzetessége, ahogyan
bemutatja az irgalmas Istent. Bár a vallási vezetők elutasítják Jézust, ez
a visszautasítás nem zárja el Isten irgalmát, amely minden ember felé
kiárad. Az Atya újra és újra felkínálja az embereknek a megtérés
lehetőségét, akik bűnbánatot tartva fogadják el ezen újabb és újabb
kegyelmi ajándékot. Lukács úgy mutatja be Jézust, akinek küldetése a
bűnösökhöz szól. Azok járnak helyes úton, akik felismerik benne
megváltójukat.
Az evangéliumot olvasva mi is naponként találkozunk Jézussal, aki
számunkra is a megtérés örömhírét hirdeti. Szavait hallgatva bennünk is
felébred a felismerés, hogy Atyánk közelében a legjobb helyünk. Bűneink
ugyan mindig eltávolítanak minket Istentől, de ő ennek ellenére sem
tagadja meg irgalmát senkitől.
Kommentáld!