Nem
létezik szépség belső kisugárzás nélkül. Akármilyen hibátlannak tűnik
is a küllem, ha valami ellentmondás bomlasztja belülről, a szemlélőben
zavaró visszatetszést kelt.A szépség magában foglalja a harmónia
fogalmát, utóbbi pedig jócskán túlmutat a szabályos külső megjelenésen.
Az arcát bárki széppé változtathatja rafinált sminkfogások vagy a sebész
kése által - ám ettől még nem válik részévé a
szabályos vonás. A külső szépség vitatott és múlandó - a belső szépség
megkérdőjelezhetetlen és időt álló. Az ember szépsége az előnyös
külsőnél jóval bonyolultabb és nehezebben meghatározható fogalom.
Mindnyájunkkal megtörtént már, hogy valaki a megismerés által vált
egyre szebbé a szemünkben, elménkben. Léteznek szépséghibák, amiket
szexepilnek titulálva esztétikusnak találunk; a fél világ által csodált
szabálytalan arcok, melyek semmilyen mérce szerint sem illenek a
klasszikus szépség fogalomkörébe. Vagy gondoljunk az úgynevezett
mosolygó ráncokra, melyek megítélése egyöntetűen pozitív, mert vidámmá
teszik az arcot, huncutságot kölcsönöznek. Ráncainkban is jellemünk
manifesztálódik, a szép jellem pedig megszépíti a tulajdonosát.
De miből adódik a belső szépség, a harmónia? Önmagunk és mások feltétel
nélküli elfogadásából, az önzetlenség és adni tudás képességéből, de
mindenek felett magából a szeretetből.
A szeretet a legjobb
kozmetikum, mert kisimítja az aggodalom ráncait, mert ragyogóvá
varázsolja az elborult tekintetet, mert mosolyra késztet.
Aki szeret és viszontszeretik, az boldog. Aki boldog, az kiegyensúlyozott és belső harmóniára lel, ami sugárzik róla.
A szeretet az egyetlen képesség, mely megsokszorozza önmagát és felerősödve visszahat forrására.
Ne fukarkodjunk hát a szeretettel, mutassuk ki bátran az érzelmeinket
és előlegezzük meg a bizalmat embertársainknak! Ha pedig ettől egyre
szebbnek látnak bennünket - az nem pusztán optikai csalódás lesz!
Kommentáld!