1Jn 4,7-18.

7 Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; 8 aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet. 9 Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. 10 Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. 11 Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. 12 Istent soha senki sem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk. 13 Abból tudjuk, hogy benne maradunk, és ő mibennünk, hogy a maga Lelkéből adott nekünk. 14 És mi láttuk, és mi teszünk bizonyságot arról, hogy az Atya elküldte a Fiát a világ üdvözítőjéül. 15 Ha valaki vallja, hogy Jézus Isten Fia, abban Isten marad, ő pedig Istenben; 16 és mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne. 17 Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban. 18 A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben.

Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt. (1Jn 3,1)

A nevére nem emlékszem, de soha nem fogom elfelejteni a szavait. Egy főiskolai kórussal töltött kiránduláson találkoztam vele. Miközben az otthonába vitt szállásra a barátommal, a családjáról beszélt. Miután meghitt szavakkal bemutatta feleségét és kisebbik lányát, az idősebbik lányáról (aki nyolc éves volt) kezdett beszélni. Az apa szemei csillogtak, miközben lelkesen áradozott a lányáról. Amit ezután mondott, meglepett minket: "Down szindrómában szenved. Soha nem fog olvasni, írni, és sok más dolgot csinálni, amit más gyerekek tesznek." Majd így folytatta: "Mégis az iránta érzett szeretetem segített megérteni Isten szeretetét."
Nagy szükségem volt ezekre a szavakra, és bevallom, még mindig szükségem van rájuk. Azt hiszem, keményfejű vagyok. Gyakran elfelejtem, hogy Isten irántunk való szeretetében nincs szerepe a mi teljesítményünknek. Semmit sem tehetünk, hogy Isten jobban szeressen, és semmi olyat nem tehetünk, ami kisebbítené az irántunk érzett szeretetét. Isten szeret, és örömét leli bennünk, egyszerűen azért, mert ő az Atyánk.

Imádság: Mennyei Atyánk, segíts nekünk minden nap a te szereteted fényében élnünk. Ámen.

Isten szeretete nem függ teljesítményeinktől.