Pál azt írja: „Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben,
mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk…” (Efezus 3:20). A mi Istenünk a
bőség Istene! A Szentírásban a túlcsorduló pohár hatalmas jelkép. Amíg a
poharadat csordultig töltik, szívesen látott vendég vagy, de ha üresen
áll, a vendéglátó arra utal ezzel, hogy ideje indulnod. Ha igazán
élvezné a társaságodat, mindig újratöltené a poharat, úgy hogy az
túlcsorduljon a peremén és lefolyjon az asztalra. Ma túlcsordul a
poharad? Ez azt jelenti, hogy szívesen látnak Isten asztalánál, a helyed
biztosítva van, senki más nem foglalhatja el, és minden szükséged
bőségesen megelégítésre talál. F. B. Meyer írta: „Bármilyen áldás is van
poharadban, egészen biztos, hogy túl fog csordulni. Istennel a borjú
mindig hízott borjú, a ruha mindig a legszebb díszruha, az öröm
kimondhatatlan, a békesség mindig elhozza a megbékélést. Isten útját
mindig a túláradó bőség jellemzi”. Ezért a legkevésbé sem kell aggódnunk
szükségeink betöltése miatt. A poharunk túlcsordul. Vegyük például a
kegyelmet: „ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a
kegyelem” (Róma 5:20). Bővelkedni azt jelenti, hogy fölöslegünk is van. A
pohár, amit Isten kínál, túlcsordul kegyelemmel. Attól félsz, hogy ki
fog száradni? Hogy lejár a garanciád? Hogy a vétkeid túl nagyok? Semmi
esetre sem! Mielőtt Pál keresztyénné lett, mindenhol üldözte a
keresztyéneket, bebörtönözte és kivégezte őket. Mégis azt írja: „De
bőségesen kiáradt rám a mi Urunk kegyelme…” (1Timóteus 1:14). Bármire is
van ma szükséged, Istennek bőséges készletei vannak belőle. Kérd hát,
és higgy benne, hogy Ő megadja!
Kommentáld!