57,10 A sokféle mesterkedés elfárasztott, mégsem vallottad be, hogy hasztalan, hanem újból erőt gyűjtöttél, ezért nem betegedtél bele. (Ézsaiás 57)




Isten Ézsaiás prófétán keresztül szól választott népéhez, Izraelhez, amikor az minden erőfeszítést megtesz, hogy megbékítse magával az őt körülvevő ellenséget.

Tárgyalásokkal, ajándékokkal, megállapodásokkal és megvesztegetéssel próbálják távol tartani a támadó csapatokat.

Isten arra hívja Izraelt, vallja meg Neki, hogy elfáradt, elerőtlenedett. De ezt nem teszi, hanem ehelyett a saját maga erejéből próbálja megváltani, megmenteni magát.

Jézus a nyugalomról és a szomjúságról beszélt az embereknek: ,,Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!" (János 7:37) ,,Jöjjetek közel hozzám mind, akik belefáradtatok súlyos terheitek cipelésébe! Nálam megnyugvást találtok" (Máté 11:28, EF).

A farizeusok ezzel szemben azt követelték az emberektől, hogy vessék alá magukat a vallásos törvények és hagyományok állandóan növekvő terheinek. Még meg is büntették őket, ha botladoztak a teher alatt. Az embereket épp az ellenkező irányba vezették, mint ahol megtalálták volna a megváltást - ami egyszerűen azt jelentette volna, hogy beismerik gyengeségüket Istennek és azt, hogy erejük végéhez értek. Mindaddig, amíg a saját erejükben bíztak, nem tudtak Istenhez kiáltani és elvenni Tőle a megbocsátást, gyógyulást és helyreállítást.

Sok gyülekezet és egyház manapság is a bűntudatkeltés rendszerében működik. Amikor az emberek valódi közösség és nyugalom után kiáltanak, akkor megkérjük őket, hogy vállaljanak be még egy vasárnapi iskolát. Amikor majd összerogynak a terhek alatt, akkor az Írásokat idézve arra buzdítjuk őket, hogy szolgáljanak másokat. Vajon mi történne, ha a bűntudatkeltés rendszerét fél évig félretennénk? A legtöbb keresztény rendszer összeomlana, úgy ahogy ez meg is történt a farizeusok vallrenási dszerével. Amikor Jézus a szomjúságról és a nyugalomról beszélt, akkor az ember szívének valódi vágyára mutatott rá.