A csodálatos fal
Ellenséges csapatok közeledtek a faluhoz. Az emberek szörnyű dolgokat beszéltek kegyetlenségükről. Sokan elmenekültek, és üresen hagyták
házaikat. A falu szélén lakott egy öreg néni unokájával.
- Úgy gondolom - mondta a nagymama unokájának -, nekünk kell megvédelmezni a falut. Térdeljünk tehát le és imádkozzunk!
Elővette öreg imakönyvét, föltette szemüvegét és rákezdett az egyik egyházi énekre:
- Építs falat körénk és ments meg ellenségeinktől!
Ó nagymama, milyen jó lenne, ha a Jóisten valóban falat építene körénk!
Annál inkább jó lenne ez, mert a mi házunk a legelső és itt lesznek a
legéhesebbek a farkasok.
- Ne csüggedj, gyermekem, Istennél semmi sem lehetetlen, még ez is megtörténhet.
Közben odakint havazni kezdett. Föltámadt a szél és hordani kezdte a
havat. Az ellenséges csapatok is megérkeztek. Ezt onnan tudták meg, hogy
kiáltozást és jajgatást lehetett hallani a faluból. Egy teljes órán
keresztül hallani lehetett a lovak dobogását és a puszták ropogását.
A nagymama házában azonban minden rendben volt. Egyetlen ellenséges
katona se tette be a lábát. Nyugodtan lefeküdtek tehát és így várták a
reggelt. Ekkor aztán fölkelt nagyanyó, és óvatosan kinyitotta a
konyhaajtót. De mi az? Megvakult talán? Megdörzsöli szemét és sehogy se
érti, miért nem lát az utcára. Hamarosan erre is rájött. A ház teljes
hosszában egy hatalmas hóhegy emelkedett, amit a szél hordott össze, és
teljesen elzárta a házat a világtól. Ez volt az a fal, amelyet Isten
épített benne bízó gyermekei megmentésére. Így aztán megmenekültek az
ellenség támadásától és megköszönték Istennek, hogy meghallgatta
imádságukat. (forrás:internet)
Kommentáld!