A CSÓK
Richard Selzer orvos Halálos leckék
című könyvében (Touchstone Books, 1987) leír egy kórtermi jelenetet,
mely azt követően játszódik, hogy műtétet hajtott végre egy fiatal nő
arcán:
Ott állok az ágy mellett, amelyben a fiatalasszony fekszik... arca, mint műtét után... ajka bénán görbül... bohócszerű.
Az arcidegnek egy kis ága, az egyik szájizom el van vágva. Mostantól
fogva így fog kinézni. Szinte megszállottan követtem az archús
görbületeit, állíthatom. De ahhoz, hogy eltávolítsam az arcban lévő
daganatot, át kellett vágnom ezt a kis ideget. A nő fiatal férje a
szobában van. Az ágy másik oldalán áll, és úgy tűnik, hogy ők teljesen a
maguk világában vannak az éjjeli lámpafénynél... tőlem elszigetelten...
meghitten.
Kik ők? Kérdezem magamtól... a férfi és ez a
fanyar arc, amelyet én csináltam; akik olyan gyöngéden néznek egymásra
és érintik meg egymást. A fiatalasszony megszólal:
- Mindig ilyen marad a szám? - kérdi.
- Igen - válaszolom. - Azért van ez így, mert az ideget el kellett vágni.
Bólint és hallgat. De a fiatalember mosolyog.
- Nekem tetszik - mondja. - Olyan pajkos.
Azonnal rájövök, ki ő. Megértem, és lesütöm a szemem. Senki sem bátor,
amikor Istennel találkozik. A fiatalember nem zavartatja magát, lehajol,
hogy megcsókolja a görbült ajkat, és én elég közel vagyok ahhoz, hogy
lássam, hogyan torzítja el saját ajkát, hogy a feleségééhez igazítsa...
hogy megmutassa neki: a csókjuk még mindig a régi.
Isten
alkalmazkodott hozzánk, amikor kisbabaként jött le a mennyből. Eljött
hozzánk, és hagyta, hogy teste eltorzuljon a kereszten, hogy megmutassa
nekünk: Isten szeretete még mindig a régi. A bűn pusztítása miatti
sebhelyeidtől függetlenül szeret téged Isten. Számára szép vagy. Az Ő
képmására lettél teremtve, és hasonló vagy az Ő Fiához. Ő sosem szűnik
meg szeretni téged. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő
egyszülött Fiát adta" (Jn 3,16).
Kommentáld!