Jézus idejében, ha egy ács befejezte a munkáját, az volt a szokás, hogy megmosta a kezét, megtörölte egy vászondarabba, a vásznat összehajtogatta, és letette a befejezett munkájára. Ez a szövetdarab volt a védjegye; ha valaki meglátta, tudhatta róla, hogy a munka készen van. Húsvét vasárnapján „… Péter… bement a sírba, és látta, hogy a leplek ott fekszenek, és hogy az a kendő, amely a fején volt, nem a lepleknél fekszik, hanem külön összegöngyölítve, egy másik helyen. Akkor bement a másik tanítvány is… és látott, és hitt.” (János 20:6-8). A tudósok megdönthetetlen bizonyítéknak azt tartják, ha az ismételt kísérletek mindig ugyanazt az eredmény adják, és ezt többszörösen meg tudják erősíteni. Íme, öt megdönthetetlen bizonyíték arra, hogy Jézus feltámadt a halálból. Először: a magdalai Mária találkozott vele. Másodszor: az asszonyok, akik kimentek a sírhoz, látták őt. Harmadszor: az emmausi tanítványok beszéltek vele. Negyedszer: az apostolok találkoztak vele. Végül: egyszerre ötszáz ember találkozott vele. „Szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta ezeknek, hogy ő él, amikor negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól” (ApCsel 1:3). Krisztus feltámadása megváltásunk alapja, ez az a reménység, melyen örök életünk nyugszik (ld. Róma 10:9-10). Pál azt írja: „Krisztus meghalt a mi bűneinkért… Eltemették… feltámadt a harmadik napon, és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. Azután megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek… Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. Legutoljára pedig… megjelent nekem is.” (1Korinthus 15:3-8)
Egy húsvéti istentiszteleten egy bangladesh-i gyülekezet sírt, amikor a Jézus-filmben a keresztrefeszítési jelenetet látták. Hirtelen egy kisfiú felpattant az egyik hátsó padból, és így kiáltott: „Ne izguljatok, fel fog támadni! Én már láttam!” Örvendezz, ma húsvét van! Ő feltámadt – és mi is fel fogunk!