„…Gibeón lakói békét kötöttek Izráellel, és így közöttük laknak.” (Józsué 10:1)
A gibeoniták egy olyan nép voltak, akikről Isten azt
parancsolta Józsuénak, hogy pusztítsa el őket. Bár pogányok voltak, elég
bölcsek voltak ahhoz, hogy tudják, a rossz oldalon állnak. Ezért
álruhában Józsuéhoz mentek, és rábeszélték, hogy szövetséget kössön
velük, ezt mondva: „…Szolgáid vagyunk…” (Józsué 9:8). Amikor régi
szövetségeseik meghallották, hogy a gibeoniták egyesítették erőiket
Izráellel, hadat üzentek nekik. Szövetségkötésük miatt Józsué harcolt
értük, és megszabadította őket.
Ez a történet három fontos alapelvet
tanít nekünk. Először: jöhetnek olyan idők, amikor, ha Istent akarod
követni, „kenyértörésre kell vinned a dolgot” a múltaddal. Sokszor
gyötör minket az, ha úgy akarunk továbblépni, hogy azzal ne kavarjunk
hullámokat, vagy ne zaklassunk fel másokat. Túl kell tenned magad ezen!
„…ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új
jött létre” (2Korinthus 5:17). Másodszor: a gibeoniták hajlandóak voltak
megalázni magukat, és segítséget kérni. Nem számít, hogy milyen
tehetséges vagy, lesznek olyan idők, amikor segítségért kell fordulnod
másokhoz, és ezt kell mondanod: „Figyelj! Nehéz dolgokon megyek
keresztül, és segítségre van szükségem. Csináljuk együtt!” A „szent
egységben” erő van. Harmadszor: ha emlékszel arra, hol voltál, hálás
leszel azért, ahol most vagy. A gibeoniták először favágók és vízhordók
voltak; még annak is örültek, hogy szolgálhatnak. Felejtsd el az
ünnepelt „lelki embert”! Csak szolgálj! A szolgálat függőleges irányú:
„Szolgáljatok az Úrnak örömmel…!” (Zsoltárok 100:2). Ugyanakkor
vízszintes irányú is: „…szeretetben szolgáljatok egymásnak” (Galata
5:13). Ha életbölcsességet keresel, a „gibeonita alapelvek” nagyszerűen
megfelelnek./FORRÁS: MAI IGE/
Kommentáld!