Mécs László :
A gyermek játszani
akart
A vonat futott. A kupé-dobozok
szűkek voltak. A
gyermek unatkozott.
Tavaszi csermely-életnek szűk volt a part.
A
csermely áradt. A gyermek játszani akart.
A gyermek szeme tükröt keresett:
anyjára mosolygott s várt egy keveset,
az anya arca nem tükrözte vissza,
szomorú volt. A tükör nem volt tiszta.
A gyermek szeme tükröt keresett:
a bankárra mosolygott s várt egy keveset,
a bankár arca nem tükrözte
vissza,
börzét böngészett. A tükör nem volt tiszta.
A gyermek szeme
tükröt keresett:
egymást tükrözték a szerelmesek,
a gyermek rájuk
mosolygott. Nem tükrözték vissza.
Vágy fátyolozta. A tükör nem volt tiszta.
A gyermek szeme tükröt keresett:
a kalauz orcái veresek,
a gyermek
rámosolygott, szürke szolga volt,
nem tükrözhette vissza. Dolga volt.
A gyermek szeme tükröt keresett:
a gyermek rám mosolygott, s arcát,
a kedveset
tükröztem mint kék tó a teli holdat
s ringattam. Valahol
angyalok daloltak.
Ó én ráérek. Nincs semmi dolgom itt a Pénzzel.
Nincs
semmi dolgom a szerelmi mézzel,
sem a kenyérrel. Ha megharcoltam a bűnnel a
harcom:
a tükör tiszta, tiszta gyermek-arcom.
Én tükre vagyok minden
mosolyoknak,
én azért élek, hogy visszamosolyogjak
virágra, lepkére,
bokorra, rengetegre,
farkasra, bárányra, szivárványra, fergetegre,
fényre, holdra, csillagokra, szegényekre, gazdagokra,
szenvedésre,
vidámságra, jó napokra, rossz napokra,
rózsafára, keresztfára,
visszamosolyogjak mindenre,
visszamosolyogjak az Istenre.
Kommentáld!