| |
Azt
hiszik, boldog vagyok. Pedig, dehogy! A helyzetemről sem szüleim, sem a
kollégáim nem sejtenek semmit. De úgy érzem, nem bírom tovább, ki kell
beszélnem magamból a problémáimat.
Hova tűnt a régi Feri?
És ahogy ők megérkeztek, szinte azzal egy időben kezdtem elveszíteni
Ferit. Addigi boldog életünkhöz képest valamilyen megmagyarázhatatlan
módon egy egészen hideg, rideg, szinte érzelemmentes időszak kezdődött -
és tart azóta is.
Magyarázhatja nekem száz pszichológus, hogy a gyerek érkezése olyan
felelősséggel jár, ami megrogyasztja az addig erős férfit is, de
letojom. Feri úgy megváltozott, ahogy a fehérből fekete lesz, amikor
lekapcsolják a villanyt.
Megkereste és megtalálta a régi haverjait, amikor Petink 3, Judit pedig
egyéves volt, és miután összeborultak nagy barátságban, egyre több időt
kezdett el velük tölteni. Csak kapkodtam a fejem.
Vissza akarom kapni a szerelmemet!
Soroljam? Elkezdett például ultizni. Ő, aki kártyát nem fogott a kezébe.
De hát ha Laci meg Zoli meg az András hívja, akkor menni kell, és
ultizni, mert értsem meg, ők a barátai. Illetve azt nem is nagyon
mondta, hogy értsem meg. Elmegy, és kész. Majd jön. Hiába próbálok vele
szót érteni már idestova öt éve, nem megy. Nem beszél, nem szól, ha a
kettőnk, sőt: a négyünk dolga szóba kerül.
De az a nagy baj, hogy nem is szól, amikor elmegy. Úgy képzeljétek el,
hogy mondjuk benn vagyok a fürdőszobában a gyerekekkel, fürdenek,
pancsolnak, nevetünk, és mire kimegyünk a fürdőből, Feri már sehol.
Nemegyszer a mobilját is otthon hagyja, nyilván azért, hogy ne zavarjam.
Sírtam már miatta nem is egyszer.
Nem csal meg, tudom, csak más lett!
Illetve nem is lett más. Hanem olyan lett, amilyen mindig is volt, csak a
szerelmünk nem változtatott rajta akkorát, hogy ne tudjon
visszaváltozni. Ott tartunk pillanatnyilag, hogy a haverjaival eljárkál
majdnem minden este, én meg - mint hajdan a kollégiumban - várom. Csak
már nem a szobatársaim társaságában, hanem a két gyermekünkkel. Vajon,
ha ők nem lennének, akkor is ilyen lenne? Miért változott meg amióta apa
lett, ennyire? A kis drágáimnak, ahogy telnek a napok és a hetek, egyre
inkább nem a mi, hanem csak az én gyermekeim lesznek. |
Kommentáld!