Van a gyöngyhalász...
A gyöngyhalász, aki lemerül az óceán mélyére, kutat, keresi a kagylót,
ami az igazgyöngyöt rejti. Hosszú perceket tölt a víz mélyén, és gyűjti a
kagylókat. Életét kockáztatja néhány értékes gyöngyszemért, ami másokat
díszít majd.
De van egy másik gyöngyhalász. Aki másfajta gyöngyöt
keres. Értékesebbet. Van értékesebb gyöngyszem annál, amiért még az
életét is kockára teszi valaki? Van. A
lélek gyöngye. Aki ezt keresi, lemerül a szeretett lény végtelen
lélek-óceánjának legmélyére, és ott keresi azt, amiről tudja, hogy az
övé, ami rá vár ebben a tiszta, csodálatos óceánban. Lemerül és keres.
Talán életét is kockára teszi, a lelki életét. Hiszen ő is megsérülhet,
akár a kagylógyűjtő. De mégis, keresi a szépet, a jót, az igazat. Mert
mindennél többet ér számára. És megtalálja. Amikor pedig megtalálja, a
felszínre hozza, és csodálatos ékszert készít ebből az igazgyöngyből. A
legigazabb gyöngyből. Mert az a szeretet. A másik szeretete. Az, amit
csak ő hozhatott a felszínre. A gyöngyhalász legdrágább kincse lesz ez.
Mert hitt benne, megkereste, és boldogan őrzi.
Létezik ilyen gyöngyhalász.
Csitáry-Hock Tamás
Kommentáld!