A rablás
Pár
évvel ezeleőtt a párommal bekültöztünk az otthonunkba. Természetesen
voltak szimpatikus és finoman szólva kevésbe szimpatikus szomszédok.
Volt egy nagyon kedves idős hölgy (olyan igazi nagymama típus) akit
azonnal a szívünkbe zártunk és a hölgytől jobban csak a hasonlóan kedves
kutyusát szerettük meg.
Karácsony előtti időszakban egyik nap haza
érve a ház előtti padon sírdogálva találtam az én kedves szomszédomat.
Elpanaszolta, hogy vett pár fenyőágat ("mert tudja kedves, fára nem
tellik...") és a pánztárzáját betéve egy szatyorba sétálta haza a
kutyussal. Két férfi oda ugrott, kitépték a kezéből a szatyrot, Ő
elesett rablók meg elszaladtak.
" Nem volt benne nagy összeg csak 5
ezer forint, de ez lett volna nekem és a kutyusnak a karácsonyi
ünnepekre félretett összes pénzünk."
Próbáltam vigasztalni,
felajánlottam, hogy segítek is amiben tudok, de kedvesen és határozottan
visszautasította. Gondoltam majd csak meglepem valamivel..... Persze
otthon elsírtam magamat a páromnak, hogy a mi szeretett szomszédunkkal
mi történt és, hogy lehetnek ilyenek az emberek, napokig nem tudtam
napirendre térni a dolog felet. Azt eldöntöttem, hogy sütés, főzésnél
plusz egy fővel és egy kutyussal számolok.
Napokkal később, de még nem volt ünnep, mosolyogva fogadott az én kedves nagyi szomszédom.
"Képzelje
csak el mi történt:még az nap mikor kiraboltak este valaki csöngetett.
Kinyitom nincs ott senki, de ott volt egy fenyőfa, egy nagy zsák kutya
eledel és egy levélke azzal az összeggel amit elvittek tőlem. A kártyán
meg annyi, hogy "Boldog Karácsonyt a néninek meg a kutyusnak is", nézze
csak aranyom itt a kártya, hát nem csodálatos?"
Megnéztem a
kártyát és lesütött szemekkel sűrűn pislogva csak annyit mondtam,hogy
nagyon örülök a vég kifejletnek. Még beszélgettünk kicsi Ő nagyon örült
én boldog voltam és nagyra nőt szívvel-lélekkel vártam az ünnepet.
A kártyán a párom kézírása volt. Mert ahogy Ő mondja "a szeretet csendben jár."
Kommentáld!