Szeretettel köszöntelek a A BÉKE SZIGETE közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
S máris hozzáférhetsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, , blogolhatsz, hozzászólásokat írhatsz képekhez, videókhoz és tartalmakat tölthetsz fel.
Szeretettel várunk.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
A BÉKE SZIGETE vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a A BÉKE SZIGETE közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
S máris hozzáférhetsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, , blogolhatsz, hozzászólásokat írhatsz képekhez, videókhoz és tartalmakat tölthetsz fel.
Szeretettel várunk.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
A BÉKE SZIGETE vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a A BÉKE SZIGETE közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
S máris hozzáférhetsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, , blogolhatsz, hozzászólásokat írhatsz képekhez, videókhoz és tartalmakat tölthetsz fel.
Szeretettel várunk.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
A BÉKE SZIGETE vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a A BÉKE SZIGETE közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
S máris hozzáférhetsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, , blogolhatsz, hozzászólásokat írhatsz képekhez, videókhoz és tartalmakat tölthetsz fel.
Szeretettel várunk.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
A BÉKE SZIGETE vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Egy fiatalember egymagában ült az autóbuszon.
Kitekintett az ablakon. Alig múlt húsz éves, csinos, finom arcvonású fiú
volt. Egy nő ült le a mellette lévő ülésre. Miután kicsit kedvesen
elbeszélgettek a meleg tavaszias időről, a fiú
váratlanul így szólt: - Két évig börtönben voltam. Ezen a héten
szabadultam, éppen úton vagyok hazafelé. Áradt a szó belőle, miközben
mesélte, hogy egy szegény, de becsületes családban nőtt fel, és az a
bűntett, amit elkövetett mekkora szégyent és fájdalmat okozott
szeretteinek, akiktől a két év alatt semmi hírt nem kapott. Tudta, hogy
szülei túl szegények ahhoz, hogy vállalják az utat és meglátogassák őt a
börtönben, és azt is tudta, hogy túl tudattalannak érzik magukat ahhoz,
levelet írjanak neki. Mivel választ nem kapott, ő a maga részéről nem
írt nekik többet. Szabadulása előtt három héttel tett egy utolsó,
reménytelen próbálkozást, hogy kapcsolatba lépjen velük. Bocsánatukért
könyörgött, amiért csalódást okozott nekik. Miután kiengedték, felszállt
az első buszra, ami éppen a házuk előtt haladt el, ott ahol
felnevelkedett, és ahol még most is élnek szülei. Szüleinek megírta,
hogy megbocsátásuk jeléül egy jelet kér tőlük. Olyan jelet, amit jól lát
az autóbuszból: ha még visszafogadnák őt, kössenek egy fehér szalagot a
kert almafájára. Ha ezt a jelet nem látja, nem száll le az autóbuszról,
és örökre távozni fog életükből. Az úti célhoz közeledve a fiút egyre
nagyobb nyugtalanság töltötte el. Nem mert az ablakon kinézni. Biztos
volt benne, hogy az almafán nem fogja meglátni a szalagot. Útitársa,
végighallgatta történetét, majd udvariasan megkérte a fiút: - Cseréljünk
helyet. Majd én figyelek az ablakból. Éppen csak néhány ház előtt
haladt el az autóbusz, amikor a nő meglátta az almafát. Könnyeivel
küszködve kedvesen megérintette a fiatalember vállát: - Nézze! Nézze! Az
egész fát szalagok borítják. Állatokhoz hasonlítunk, amikor ölünk.
Emberekhez hasonlítunk, amikor ítélünk. Istenhez hasonlítunk, amikor
megbocsátunk.
http://tanmese-marietta.blogspot.ro/2009/08/bruno-ferrero-tanulsagos-tortenetei.html
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!