„Ha tehát a hamis mammonon nem voltatok hűek, ki bízza rátok az igazit?” (Lukács 16:11)
Mi soha nem birtoklunk
igazán semmit, csupán kölcsönbe kaptuk. Bármi is az, már Isten
tulajdona volt, mielőtt mi világra jöttünk, és másnak fogja kölcsönadni,
ha eltávozunk innen. Önző kultúránk azt mondja: „Ha nem az enyém, miért
viseljem gondját?” Azok, akik megértik Isten akaratát, magasabb mérce
szerint élnek. Ők azt mondják: „Ez Isten tulajdona, ezért még jobban
kell rá vigyáznom!” Isten országában „a sáfároktól elsősorban azt
követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon” (1Korinthus 4:2).
Ennek szemléltetésére mondta el Jézus annak az üzletembernek a
történetét, aki vagyonát szolgáira bízta, amíg ő távol volt. Amikor
hazaérkezett, így értékelte és jutalmazta őket: „Jól van, jó és hű
szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad
ünnepi lakomájára!” (Máté 25:21). Ha a legtöbbet hozod ki abból, amit
Isten neked adott, Ő három dolgot ígér neked jutalmul.
Először dicséretet kapsz: „Jól van, jó és hű szolgám!”
Másodszor előléptetést: „sokat bízok rád ezután”.
Végül fényes ünnepléssel tisztel meg: „menj be urad ünnepi lakomájára!”
Sokaknak közülünk a pénz a legnagyobb próbatétel. Jézus ezt így
fogalmazza meg: „Ha tehát a hamis mammonon [a földi gazdagságon] nem
voltatok hűek, ki bízza rátok az igazit [a mennyei kincseket]?” (Lukács
16:11 NLT). Egyenes arányosság van aközött, hogyan használod a pénzed,
és az életminőséged között. A kérdés tehát ez: lehet, hogy az, ahogyan a
pénzeddel bánsz, akadálya annak, hogy Isten még többel áldjon meg?
(FORRÁS: MAI IGE)
Kommentáld!