Szeretettel köszöntelek a A BÉKE SZIGETE közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
S máris hozzáférhetsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, , blogolhatsz, hozzászólásokat írhatsz képekhez, videókhoz és tartalmakat tölthetsz fel.
Szeretettel várunk.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
A BÉKE SZIGETE vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a A BÉKE SZIGETE közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
S máris hozzáférhetsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, , blogolhatsz, hozzászólásokat írhatsz képekhez, videókhoz és tartalmakat tölthetsz fel.
Szeretettel várunk.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
A BÉKE SZIGETE vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a A BÉKE SZIGETE közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
S máris hozzáférhetsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, , blogolhatsz, hozzászólásokat írhatsz képekhez, videókhoz és tartalmakat tölthetsz fel.
Szeretettel várunk.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
A BÉKE SZIGETE vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a A BÉKE SZIGETE közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
S máris hozzáférhetsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, , blogolhatsz, hozzászólásokat írhatsz képekhez, videókhoz és tartalmakat tölthetsz fel.
Szeretettel várunk.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
A BÉKE SZIGETE vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Hol volt, hol nem volt, túl mindenen, élt egyszer egy óriás. Ez az
óriás olyan hatalmas volt, hogy az erdő legmagasabb fája is csak a
térdéig ért, feje pedig a felhőket súrolta, ám amilyen nagy és erős
volt, épp olyan szelíd és jószívű.
Egy szép tavaszi napon, amikor lent üldögélt a folyóparton,
kétségbeesett sírásra lett figyelmes. Felnézett, és egy kismadarat
pillantott meg az egyik nagy fűzfa ágán.
- Hát te miért sírsz itt ilyen keservesen ? - kérdezte tőle az óriás.
- A sas elragadta egyetlen fiókámat ! - zokogta a kismadár - Ki segít most, ki ad nekem erőt, hogy elviseljem ezt a csapást ?
Az óriás elkomorodott. Felállt, az inge alá nyúlt. Amikor előhűzta a
kezét, a tenyerében egy hatalmas, vörösen izzó szív lüktetett.
- Az én erőm a szívemben lakozik. - mondta - Most megosztom veled ezt az erőt.
Azzal a kismadár felé nyújtotta a szívet. Az hozzásimult, érezte, ahogy
valami melegség járja át a testét. Felröppent az óriás vállára.
- Köszönöm neked ! A te erőd most már az enyém is ! - csivitelte
hálásan, azzal elrepült az erdő irányába. Félútról még egyszer
visszanézett az óriásra. " Milyen furcsa ! " - gondolta - " Valahogy
nagyobbnak tűnt az előbb. "
Az óriásnak ettől a naptól fogva
rengeteg tennivalója akadt : az erdő összes állata hozzá jött el
bánatával, hogy erőt merítsenek tőle a reménytelenségben. És ő adott
mindenkinek.
Közben elmúlt a tavasz, majd a nyár. Őszre az
óriás már épp csak elérte a legcsenevészebb fa legalsó ágát, de továbbra
is odanyújtotta szívét minden rászorulónak. És eljött a tél ...
Az óriás - aki most már akkora volt csak, mint egy nagyobbacska fúszál -
az erdei úton sétált. Meg-megállt, néha szaggatott köhögés rázta meg a
testét. " A végéhez közeledik az esztendő. Nemsokára újra eljön a
tavasz, majd a nyár. De nekem nem lesz már több tavasz. " Idáig jutott
gondolataiban, amikor egy csendesen pityergő kisleányt pillantott meg az
út szélén.
- Miért sírsz, kisleány ? - szólította meg.
" Nini, egy manócska ! "- csodálkozott a kisleány és abbahgyta a pityergést.
- Segíts rajtam ! Mindenki csak engem bánt ! Elfogyott az erőm !
Az óriás elmosolyodott. Kinyújtotta tenyerét, amelyben ott feküdt
egykor oly hatalmas szíve összeaszva, megfakulva. Már alig dobogott,
csak néha futott át rajta egy-egy gyenge remegés.
- Hunyd be a szemed, és érintsd meg ! - mondta a kislánynak.
Az lehajolt az óriáshoz. Becsukta a szemét, és megérintette a szívet.
Az összerándult, majd felizzott. A kislány érezte, ahogy az ismeretlen
erő átáramlik a testébe.
- Köszönöm, manócska ! - suttogta halkan, és kinyitotta a szemét.
De az óriás addigra már eltűnt. Csak egy maréknyi szív alakú hamukupac maradt a helyén, amit a szél felkapott és szétszórt ...
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!