Sajnos a régmúlt nagymamái kihalófélben vannak. Pedig ők aztán valóban
értettek mindenhez, és képesek voltak bármire. A jövő nagymamái nem
tudnak majd sem kötni, sem horgolni, sem hímezni – maximum a világhálón
szörfözgetni. Nem fognak a befőttek készítésével, a kalács
kidagasztásával, a piskóta sütésével bajlódni, inkább megrendelik, és
házhoz szállíttatják a közeli cukrászdából.
Nem küszködnek házi praktikákkal, ha takarításra kerül a sor, inkább
rábízzák szakemberekre a munkát. Tavasszal nem rendezik át a
szekrényeket, és teszik hátra a gondosan kitisztított ruhákat, inkább
bezsákolják, és kidobják azokat, télire pedig újakat vesznek.
Az ünnepekre nem készülnek terülj-terülj asztalkámmal, vendégül látva a
gyerekeit, az unokáit, inkább wellnessezni mennek egy szállodába. Az
óvodába, iskolába sem rohannak majd el az unokáikért, hiszen minden
délután programjuk van: várja őket a nyugdíjasklub, az énekkar, a
kártyaparti.
A jövő nagymamái nem számítanak a gyerekeikre, mert azok a saját
életüket élve, nem törődnek velük – ezért ha lebetegednek, megöregednek,
bevonulnak egy idősotthonba, ahol idegenek közt, magányosan halnak meg.
A jövő nagymamái. Félelmetes jövőkép. Vagy inkább a jelené?
Kommentáld!