Bruno Ferrero: A kéz és a homok
Gyuri, a 13 éves fiú, anyjával sétálgat a
folyóparti fövenyen. Egyszer csak anyjához fordul és megkérdezi: -
Anya, hogyan lehet megtartani a barátomat, ha egyszer már sikerült
találnom egyet? Az anya egy-két másodperc gondolkodás után lehajol és
mindkét kezével merít a homokból. Majd mindkét tenyerét az ég felé
tartva, egyiknek az ujjait kezdi összeszorítani: a homok kezd
kipréselődni az ujjai közül. Minél jobban szorította őket, annál több
homok préselődött ki a tenyeréből. A másik tenyerét ellenben csak lazán
szorította össze: a homok mind benne maradt. Gyuri elámulva nézte, mit
csinál az anyja. Majd így kiáltott: - Anyám, megértettem. Egy hegyi kis
kápolnában találtam egy szentképet, a Madonnát ábrázolta. Valaki
elveszítette.
A hátulján egy imádság volt: - „Az elfogadás imádsága".
Íme:
Uram, Segíts, hogy mindenki számára barát legyek,
Aki nem fárad bele a várásba,
Aki jósággal befogad,
Aki szeretettel ad,
Aki nem fárad bele a meghallgatásba,
Aki örömmel hálálkodik.
Olyan barát, akit biztosan megtalálnak,
Ha valakinek szüksége van rá.
Segíts, hogy biztos jelenlét legyek,
Akihez bárki fordulhat,
Amikor óhajtja;
Hogy tudjak megnyugtató barátságot kínálni,
Örömteli békét sugározni,
A te békédet, Uram.
Tedd, hogy készséges és szívélyes legyek,
Főleg a leggyöngébbek és védtelenek iránt.
Így, anélkül hogy rendkívüli dolgokat tennék,
Hozzá tudom segíteni a többieket,
Hogy közelebb érezzenek magukhoz Téged,
minden gyengédség Urát.
Kommentáld!