Kislánykora
óta kísérte az az élmény, hogyha lelógatta a kezét az ágyról, végtelen
szeretettel megfogta egy másik kéz, és ő ettől mindig megnyugodott,
akármilyen erős volt is benne a szorongás.
Nemegyszer előfordult,
hogy keze véletlenül csúszott le az ágyról, és a másik kéz érintése
meglepetésként érte, ilyenkor elrántotta a kezét, ami megszakította a
kapcsolatot. Mindig tudta, mikor nyúljon a kézért, hogy megnyugvást
találjon. Mondani sem kell, az ágy alatt fizikai valójában senki sem
tartózkodott.
Aztán felnőtt, de a kéz megmaradt. Férjhez ment
de a férjének sosem mesélte el ezt a titkot, annyira gyerekesnek
tartotta. Amikor első gyermekével terhes lett, a kéz eltűnt. Az
asszonynak nagyon hiányzott a régi, ismerős társ, hiányzott a kéz
érintése.
Gyönyörű kislánya született. Kevéssel a születése
után egy ízben, amikor maga mellé vette az ágyba, a csecsemő megfogta a
kezét. Testét, tudatát váratlan, megdöbbentő erővel árasztotta el a régi
érzés.
Védelmezője visszatért. Az asszony sírt a boldogságtól,
a szeretet hatalmas áradását érezte: tudta, hogy a köztük lévő
kapcsolat messze túlnyúlik a fizikai valóság dimenzióján. (forrás:internet)
Kommentáld!