A kirakó egy apró darabja

A bosszú Istenre tartozik. Ha az Úré a bosszú, akkor nem a miénk. Isten nem kért meg rá, hogy visszavágjunk, vagy kiegyenlítsünk. Soha. Miért? A válasz József szavaiban rejlik: „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa” (1 Mózes 50:20).

A megbocsátás könnyebb, ha széles látókörű lencsén keresztül nézzük a dolgokat. József ilyet használ, hogy az egész képet lássa. Nem hajlandó a bátyjai árulására gondolni anélkül, hogy számba ne venné Isten hűségét. Mindig segít, ha a nagy képet nézzük.

Egyszer, amikor a repülőtéren jártam, feltűnt az egyik ismerősöm. Már régóta nem láttam ezt a férfit, de sokszor eszembe jutott. Túl volt egy váláson, és úgy gondoltam, hogy jó részt miatta történt. Észrevettem, hogy nem volt egyedül. „Micsoda egy gazember! Csak néhány hónap telt el és itt van egy másik nővel?” Már üdvözölni sem volt kedvem, ahogy kimondtam az ítéletet a jellemére. Azonban meglátott engem és integetett. Felém vette az irányt. Nem volt mit tennem, csapdába kerültem. Beszélgetnem kellett a haszontalanjával.

„Max, bemutatom a nagynénémet és a férjét.” Nagyot nyeltem. Az imént nem vettem észre a férfit. „Éppen egy családi összejövetelre tartunk. Biztosan neked is nagyon örülnének.”

„Igen, az ön könyveit használjuk a házicsoportunkban” – vetette közbe a nagybácsi. „Nagyszerű meglátásai vannak.”

„Ha tudná, milyen nagyszerűek” – gondoltam magamban. „Éppen most követtem el a meg nem bocsátás bűnét. Ítélkeztem, anélkül, hogy az egész sztorit ismertem volna.”

Megbocsátani valakinek, azt jelenti, hogy beismerjük, hogy vannak korlátaink. Az élet egyetlen kirakó darabjával rendelkezünk. Egyedül Isten ismeri a dobozon levő képet. A megbocsátás nem azt jelenti, hogy annak volt igaza, aki megbántott. A megbocsátás azt jelenti, azt valljuk, hogy Isten igazságos, és a helyes dolgot fogja tenni.

Különben is, nincs elég tennivalónk, hogy még Isten dolgát is magunkra vesszük?

Max Lucado (forrás:internet)