Ha házastársad elveszti az állását, és hirtelen bizonytalan helyzetbe
kerültök anyagilag, íme, három dolog, amit észben kell tartanod.
Először: ne feledd, ez csak átmeneti időszak. Az a fontos, hogy vigyázz,
hogyan viselkedsz, amíg arra vársz, hogy a dolgok jobbra forduljanak. A
férjed - hacsak nem lusta és valóságos ingyenélő – már rég rosszul érzi
magát amiatt, hogy nem tud gondoskodni a családjáról. Tudja, hogy a
gyerekeknek cipőre van szükségük, hogy a számlák csak gyűlnek, és hogy
már belefáradtál abba, hogy csak tésztára, babra és pirítósra futja,
tehát ne emlékeztesd rá még te is! Másodszor: itt az ideje, hogy mellé
állj, és erősítsd az önbizalmát, ne pedig rombold. „Hogyan?” – kérdezed.
Úgy, hogy megkérdezed magadtól: „Állandóan panaszkodom? Folyton azt
hangsúlyozom, ami nincs? Olyan dolgokra áhítozom, amikre jelenleg nem
futja? Kiveszem a részem a spórolásból, és igyekszem úgy beosztani a
pénzt, hogy kijöjjünk belőle, vagy elszórom lényegtelen dolgokra, minden
nap vásárolgatok, és azt szeretném, ha minden este étteremben
vacsoráznánk?” Végül: ne feledd, ez is el fog múlni. Nem most van itt az
ideje, hogy emlékeztesd a férjed (vagy a feleséged, ha ő a
családfenntartó) a bátyád új autójára vagy a csodás házra, amit épp most
vettek az ismerősök. Most annak van itt az ideje, hogy gyakorold azt,
amit Pál is mondott: „…megtanultam, hogy körülményeim között elégedett
legyek… megtanultam a megelégedettség örömének titkát…” (Filippi 4:11-12
NCV). Cserbenhagyott valaha Isten? Nem, és most sem fog, tehát határozd
el, hogy bízol benne! Az, ahogy ezt az időszakot kezeled, meghatározza,
hogy a kapcsolatotok gyengülni vagy erősödni fog.
Kommentáld!