Sokszor
kap az ember körüzeneteket, amelyekben szép gondolatokat, érzéseket
fogalmaznak meg. Ezek elgondolkoztatják az embert, hisz a szeretetről, a
türelemről, a hitről, az elfogadásról szólnak sok esetben.
Mégis
megdöbbentő, és számomra felháborító, hogy ezek a szép üzenetek a
vége felé már utasítóvá válnak. Rákényszerítik az embert
ijesztgetéseikkel a tovább küldésre. Megfélemlítik az olvasót a záró
részekben. Mindig valami szerencsétlenséggel, rontással, betegséggel
rémisztgetik benne az embereket, ha nem küldik tovább a levelet. Még
az Istent is beleviszik, hogy féljenek, tartsanak tőle . Pedig nem így
működik az Isten világa.
Isten
maga a szeretet, a kegyelem. Nem büntető, haragtartó, akivel
rémisztgetni kell az olvasókat. A szeretet nem utasít, nem ijesztget,
nem követelődzik, csak felkínálja, odanyújtja a lehetőséget.
Nem
tudom valójában mi is a szándékuk azoknak, akik elindítják, megírják a
történeteket. A hithez vezető út nem tud elkezdődni félelemmel,
rettegéssel, inkább taszító hatása van a véleményem szerint.
Megosztok
pár szép történetet, írást amik elgondolkoztatóak, megindítóak. Van
köztük olyan is, amit körüzenetbe kaptam, de a végéről levettem a
negatív, rossz ízű befejezést.
Kommentáld!