A közbenjárás szolgálata

Boldogok, akik sírnak: mert ők megvigasztaltatnak. (Máté 5,4)

Tudod, miről beszélt igazából Jézus, amikor ezt mondta? A közbenjárók sírásáról beszélt. Arról a vigasztalásról tanított, amit akkor kap a közbenjáró, amikor a Szent Szellem bizonyosságot ad neki arról, hogy keresztülimádkozta az adott dolgot.
Keresztülimádkozni azt jelenti, hogy „áttörni az akadályokat, amelyek megállították Isten munkálkodását mások életében.” Azt jelenti, hogy a szellemi fegyvereiddel hátrálásra kényszeríted a sötétség erőit valaki körül.
Nagyon nagy szükség van olyan hívőkre, aki hajlandók ezt megtenni. Olyan közbenjárókra van szükség, akik Isten elé járulnak, kinyúlnak a kegyelméért és könyörületéért a bűnösök, betegek, e világ kivetettjei iránt. Olyan imaharcosokra van szükség, akik kitartanak, amíg bizonyosságot nem kapnak a szellemükben, hogy minden akadály eltávozott, és minden kötés eltűnt.
Isten ilyen közbenjárókat keres – és vannak dolgok, amik nem fognak megtörténni a földön, amíg nem talál ilyeneket. Vannak áldások és Isten mozdulásai, amelyek addig nem nyilvánulnak meg, amíg valaki meg nem szüli azokat imádságban.
Még az Úr Jézus Krisztust is a közbenjáró ima hozta le a földre. Emlékszel Simonra és Annára? Mindketten közbenjárók, Isten imaharcosai voltak. Éveket töltöttek szellemi sírással, amikor a Messiás eljöveteléért imádkoztak. De amikor végeztek, megtapasztalták a Szent Szellem vigasztalását. Amikor meglátták a csecsemő Jézust a templomban, felismerték Őt, és örvendeztek.
Ha azon gondolkozol, hogy vajon téged is elhívott-e Isten közbenjárásra, akkor valószínűleg igen. Isten mindenhol hívja a hívőket, hogy megtapasztalják ezt a különleges sírást és vigasztalást, amit csak a közbenjárók ismernek. Arra hív, hogy tedd le az életedet másokért imában.
Valahol a világon valakinek szüksége van arra, hogy keresztülimádkozd őket. Tölts egy kis időt imában a mai napon!
Igei olvasmány: Lukács 2,1-38

Kenneth Copeland