A látogatás
Egy fiatalember minden nap délben bekukkantott a templom ajtaján és
pár másodperccel később már ment is tovább.
Kockás inget és szakadt farmert
viselt, mint a többi maga korabeli fiatal. Papírzacskóban hozta az
ebédre szánt két zsömléjét. A plébános gyanakvóan kérdezte, hogy miért
jött, mivel manapság már a templomban is lopnak.
- Imádkozni jövök - válaszolta a férfi.
- Imádkozni... Hogy tudsz ilyen gyorsan imádkozni?
- Hát... mindennap benézek a templomba és annyit mondok: "Jézus, Józsi
vagyok", aztán elmegyek. Rövid imádság, az igaz, de remélem, hogy az
Úr meghallgat.
Néhány nap múlva egy munkahelyi baleset következtében a fiatalembert
fájdalmas törésekkel szállították kórházba.
Többen voltak egy szobában. Érkezése teljesen átalakította az
osztályt. Nemsokára az ő szobája lett a folyosó összes betegének
találkozóhelye. Fiatalok és idősek ültek az ágya mellett és ő
mindenkire rámosolygott, mindenkihez volt egy-egy kedves szava.
A plébános is eljött meglátogatni és egy nővér kíséretében odament a
fiatalember ágyához.
- Azt mondták, hogy nagyon össze vagy törve, mégis vigaszt nyújtasz a
többiek számára. Hogy vagy képes erre?
- Annak az embernek köszönhetem ezt, aki minden nap délben eljön hozzám.
Az ápolónő félbeszakította: - De hisz délben soha nem jön senki!
- Ó, dehogyisnem. Mindennap eljön, benéz az ajtón és azt mondja: -
Józsi, Jézus vagyok -, és elmegy.....
Kommentáld!