„Többet ér a bölcsesség a hatalomnál…” (Prédikátor 9:16)
Te sokkal nagyobb hatással vagy a gyermekedre,
mint bárki más! Azt mondod: „De úgy tűnik, alig figyel rám, mindig csak a
barátaival foglalkozik!” A kortársaknak nagy a befolyásuk, és ha
lekezelő vagy ítélkező vagy velük, akkor csak növeled a gyermekedre
nehezedő negatív kortárs nyomást. Tizenéves gyermeked ellenállása nem
feltétlenül azt jelenti, hogy nem ért egyet a véleményeddel, vagy azt
hiszi, hogy tévedsz, egyszerűen csak most szembesül két nagyon erős,
életformáló, természetes irányzattal.
Először, az egészséges társas
fejlődéshez szüksége van a kortársakkal való kapcsolatokra. Azért, hogy
a haverok „menőnek” tartsák, úgy tűnik, megpróbálja csökkenteni a te
befolyásodat. Ne csinálj ebből személyes ügyet – ez nem rólad szól,
hanem róla, és arról, hogy növekednie kell! Másodszor, a normális
fejlődés során egyre közelebb jut a függetlenedéshez. Amikor valamiért
visszavág, ez általában inkább emiatt van, és nem azért, mert lázad vagy
alapvetően nem ért egyet veled. Ezek az Isten által tervezett hajlamok
készítik fel arra, hogy „elhagyja apját és anyját…” és egy testté legyen
valaki mással egész életére (ld. 1Mózes 2:24). A horgászat nyelvén
szólva „engedsz a damilon, kockáztatod, hogy eltörik a bot, és elveszted
a fogást”. Ismerd fel a serdülőkori fejlődés természetes áramlatát, és
működj együtt vele, ne ellene! Próbáld úgy irányítani tizenéves
gyermekedet, hogy segítesz neki, hogy építő módon tudja új
függetlenségét kifejezni, és segíts neki ezt helyesen használni! Nem az a
probléma, hogy te mit gondolsz, vagy hiszel, hanem, hogy mindezt hogyan
kezeled le vele. Ha ésszerű, szerető, megerősítő, imádkozó és türelmes
maradsz, az inkább együttműködést, semmint szembenállást fog hozni.
Isten időzítése szerint idővel majd magáévá teszi értékrendedet, hitedet
és magatartásformádat. „…még ha megöregszik, akkor sem tér el attól”
(Példabeszédek 22:6).
Kommentáld!