Amikor fiatalok vagyunk, a mennyországnak kicsi a vonzereje.
Túl sok álmunk van: szerelem, házasság, gyermekek, karrier és még sok
más. Az öregedés Isten módszere arra, hogy utunk irányát hazafelé
fordítsa. És a halál? A keresztyéneket nem eltemetik, hanem
elpalántálják! Pál azt írja, hogy a test: „elvettetik romlandóságban,
feltámasztatik romolhatatlanságban; elvettetik gyalázatban,
feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik
erőben” (1Korinthus 15:42-43). Calvin Miller írja: „A világ szegény,
mert minden kincse az égben van eltemetve, de a kincshez vezető térképek
földiek.” Hallottad már a Putsy nevű madár történetét? Amikor senki sem
jelentkezett érte, az emberek Sue-nak ajándékozták. Gyorsan barátok
lettek. Egy napon a kis madár valami hihetetlen dolgot tett: odaröppent
Sue vállára, és ezt suttogta: „Wisconsin állam, Green Bay, South Oneida
utca 1500”. Sue elámult. Kiderítette, hogy a cím valóban létezik,
odament, és egy John Stoobants nevű emberre talált. „Van önnek egy
törpepapagája?” – kérdezte. „Volt régen. Nagyon hiányzik.” – felelte az
ember. Amikor meglátta Putsyt, egészen fellelkesedett. „Tudja” – mondta –
„még a telefonszámot is megtanulta”. Ez a történet nem annyira
őrültség, mint ahogy esetleg gondolod. Tudod, mindannyiunkban ott van
betáplálva örökkévaló otthonunk címe. Isten „…az örökkévalóságot is az
emberi értelem elé tárta…” (Prédikátor 3:11). Mélyen belül tudjuk, hogy
még nem vagyunk otthon, ezért ügyelnünk kell arra, nehogy úgy éljünk,
mintha már ott lennénk. Szeretnéd, ha egy hotelban lenne az otthonod? A
legnagyobb sorscsapás nem az, ha az otthonodtól távol honvágyad van,
hanem ha otthon érzed magad valahol, ami pedig nem is az otthonod.
Márpedig mi még nem vagyunk otthon, mert „nekünk a mennyben van az
otthonunk” (Filippi 3:20 TLB).
Kommentáld!