A "Mi Atyánk"
Csillagokkal hímes égből
Áldás-tenger száll miránk,
Néked Isten, ott lakónak
Hőn rebegjük: "Mi Atyánk!"
A szeráfok tiszta serege
Zeng ott hálaéneket,
Tőlünk tiszta szív s ajakkal
"Szenteltessék a neved".
Merre kél és merre eltűn
A nap arca fényesen,
Túl az ég és föld határin,
Mindenütt Te vagy jelen.
És kegyed, ha hő szívünkben
Felsugárzik egykoron,
"Jöjjön országod" - hiába
Nem rebegtem ajkimon.
Nem szorítja össze szívem
Semmi kínos félelem,
Míg malasztod tengerével
Elborítod életem.
És ha Hozzád hív maradtam,
Nem bánt semmi gond-tövis,
Mert "legyen akaratod, mint
Mennyben, őgy a földön is":
Istenem! Magas hatalmad
Szóval mindent alkotott,
A teremtés asztaláról
Táplálsz minden állatot.
Hogyha szükség és veszélyben
Forganánk, ó légy velünk!
S míg magadhoz nem viendesz,
"Add minden nap kenyerünk".
Annyi vész között törékeny
Szívhajónk mint hányatik,
S kormányvesztve a haboktól
Hány bűnszirthez üttetik!
A bocsánat fénysugári
Ránk csak akkor ömlenek,
"Ha azoknak megbocsátunk,
Ellenünk kik vétenek".
Küzdni kell, míg tart az élet,
Küzdelem csak ád erényt,
Győzelemre harcainkban
Szent kegyed mosolyg reményt.
És ki híven küzde, az lesz
A babérra érdemes,
Hol veszítnénk, minket olyan
"Kísértésbe ne vezess".
Lenge köd gyanánt enyésznek
A tünékeny testbajak,
Bűn csak az, minek fullánki
Mindörökre ártanak.
Ezt kerülni, míglen élünk,
Szíverőben gyarapíts,
S kik neved forrón imádjuk,
"A gonosztól szabadíts": Amen
(A Reményből - Id. Csáky József, Kelenye)
Kommentáld!