A mindennapi feladat
Élt valamelyik kolostorban egy szerzetes, aki minden este fáradtan és
kimerülve tért nyugovóra. Egyszer meg is kérdezte tőle egy apát, hogy mi
az oka ennek:
-
Mindennap annyi dolgom - válaszolta a szerzetes -, hogy Isten segítsége
nélkül el se tudnám végezni. Mindennap egy megáradt folyót kell
föltartóztatnom, két sólymot megszelídítenem, két nyulat visszatartanom,
két karvalyt idomítani, egy sárkányt megfékezni, egy oroszlánt
megkötözni, és egy beteget ápolni.
- Ejnye, mondta erre az
apát, érthetetlen panaszok ezek, mert ilyen munkát senki nem végez, és
nem is végezhet a mi kolostorunkban.
- És mégis, főtisztelendő
atyám, a színtiszta igazságot mondottam. A megáradt folyó nem más, mint
az én gondolataim, melyekre állandóan ügyelnem kell, hogy helytelen
irányba ne tévedjenek. A két sólyom két szememet jelenti. Szüntelenül
őrködnöm kell, hogy olyasmit ne nézzek, ami lelkem tisztaságát
beszennyezné. A két nyúl jelenti lábaimat, amelyeket állandóan féken
kell tartanom, hogy a bűn útjára ne vigyenek. A két karvaly a két kezem,
melyeket csak a jóra akarok felhasználni, és ez nem megy olyan könnyen.
A sárkány nem más, mint a nyelvem, melyet bizony nem könnyű féken
tartani. Állandóan ébernek kell lennem, hogy semmi olyat ne mondjak,
amivel Istent és felebarátaimat megbánthatnám. Az oroszlán jelenti a
szívemet, amelyben oly sok az önszeretet és a bűnös kívánság. Ez adja a
legtöbb gondot. Állandóan küzdenem kell vele, hogy méltó temploma legyek
az Istennek. A beteg nem más, mint a törékeny testem, amely addig újabb
és újabb kívánságokkal áll elő. Igen sok ezek közül kárára van testem
egészségének. Ezért aztán ellene is állandó harcot kell vívnom.
Csodálkozva hallgatta mindezt az apát az egyszerű szerzetes ajkáról. Végül igazat adott neki és így szólt hozzá:
- Testvér, te derekasan dolgozol az Úr szőlőjében.
Kommentáld!