A karmesternek: „A szőlőtaposók” kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára.
Ó, URunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön, az égen is megmutattad fenségedet!
Gyermekek és csecsemők szája által is építed hatalmadat ellenfeleiddel
szemben, hogy elnémítsd az ellenséget és a bosszúállót. Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél: a juhokat és marhákat mind, még a mezei vadakat is, az ég madarait, a tenger halait, amelyek a tenger ösvényein járnak. Ó, URunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön!
Magyarázat
Isten a kozmoszban elsősorban az ember által akar
jelen lenni. Bármilyen törékeny és méretre is parányi a csillagokhoz, de
még a vadállatokhoz képest is, mégis mindenkit felülmúló súlyt kapott
azzal, hogy Isten gyermekének hívta meg. (A súly említése nem véletlen,
a dicsőség héber szava súlyt is jelent.)
Az ember dicsősége tehát
istengyermeksége, amely el van rejtve a szívében. A Teremtő már a
teremtéskor megadta neki, de ő a bűnnel elveszítette. Jézus Krisztus
azonban visszaszerezte drága vére árán, majd a Szentlélek
kiárasztásával. Az istengyermekség ugyanis csak a Szentlélek
kiárasztásával jöhet létre. „Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok
Isten fiai. Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek,
hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: »Abbá, Atya!«” (Róm
8,14–15) Ez a fiúság a mi dicsőségünk, vagyis igazi súlyunk a
létezésben, az e világ fölötti uralom alapja, amely egy nap az egész
kozmoszon való uralom lesz.
Ezzel a zsoltárral több helyütt is a
feltámadt Krisztust köszöntik az Újszövetség írói. Ő az az ember, akinek
minden a lába alá vettetett. Miért? Mert mindennél előbbre való volt
számára az Atyával való kapcsolat. Csak benne és általa válhat súlytalan
életünk dicsőségessé. /SCs/
Éppúgy, mint ahogy Isten nem azért
választott ki, amiért „magasan” voltál, úgy el sem fog hagyni azért,
amiért „alacsonyan” vagy. (John Flavel)
Kommentáld!