A
nagy gazdasági válság évei alatt egy dél-idahoi falucskában laktam.
Reggelenként megálltam Miller úr Zöldséges standja előtt, hogy az éppen
szezonban levő zöldségből, gyümölcsből vásároljak. Az étel és a pénz
igen kevés volt abban az időben, Ezért sokszor cseretárgyakat ajánlottak
fel a vásárlók az áruért. Egyik nap Miller úr egy zsák krumplit pakolt
nekem, Amikor észrevettem egy nagyon sovány kisfiút, aki szakadt, de tiszta ruhában epekedve nézte a zöldbabot.
Kifizettem a krumplimat, de közben engem is megragadott a gyönyörű zöld
babos kosár látványa. Miközben Azon gondolkodtam, hogy vegyek-e belőle,
végighallgattam Miller úr és a rongyos ruházatú kisfiú beszélgetését.
- Hello Barry, hogy vagy?
- Hello Miller úr. Jól, köszönöm jól. Csak csodálom a babot ... Nagyon jól néz ki.
- Nagyon finom is. Hogy van az anyukád?
- Erősödik, napról-napra erősödik.
- Az jó. Segíthetek valamiben?
- Nem uram. Csak csodálom a babot.
- Szeretnél belőle hazavinni?
- Nem uram. Nincs mivel fizetnem.
- Nos, mid van, amire elcserélhetném babot?
- Csak egy üveggolyóm van.
- Tényleg? Hadd nézzem csak.
- Tessék, itt van. Nagyon szép.
- Igen, azt látom. Hmm, csak egy baj van, ez kék és én a pirosat szeretem. Van esetleg egy piros üveggolyód otthon?
- Nem egészen... de majdnem.
- Mondok én neked valamit. Vidd haza ezt a zsák babot, és mikor
legközelebb erre jársz, hozd magaddal a piros üveggolyódat, hogy
megnézhessem.
- Rendben van. Köszönöm Miller úr.
Miller asszony, aki a közelben állt odajött hozzám, hogy segítsen. Egy mosollyal így szólt:
- Van még két ilyen fiúcska ebben a faluban, mindhárman nagyon
szegényes körülmények között élnek… Jim szeret velük üzletelni babért,
almaért, paradicsomért, vagy ami éppen van. Amikor visszajönnek a piros
üveggolyóikkal, és mindig visszajönnek, Jim úgy dönt, hogy mégsem
tetszik neki a piros, és hazaküldi őket egy zsák valamilyen zöldséggel,
és azzal, hogy hozzanak valamilyen más színű üveggolyót, narancssárgát
például.
(ismeretlen)
Kommentáld!