„A reménység bátorságot ad…” (Jób 11:18 NLT)
A remény hatalmas erőforrás. Arra késztet, hogy gondolatban
minden lehetséges megoldást megvizsgálj. Képessé tesz arra, hogy
felülkerekedj az ijesztő akadályokon. Életbevágóan fontos ahhoz, hogy
olyan életet élj, amilyet Isten szán neked. Ez az üzemanyag működteti a
szívedet. Ez a legeslegnagyobb különbség azok között, akik kitartanak,
és akik feladják. A remény mondatja ki a házasulandó párral az igent,
anélkül, hogy bármilyen garanciát is várna. Később is a remény szedegeti
össze a darabkákat a sok megszegett ígéret után, és próbálkozik újra,
mert tudja, hogy jóra fordulhatnak a dolgok. Ezért szenvedi végig a
kínok kínját a zeneszerző a kotta fölött, vagy a festőművész a vászon
előtt, mert hiszi, hogy a küzdelemből a szépség egy szikrája fog
előtörni. Henri Matisse festőművész kezét idős korára teljesen
megnyomorította a kínzó ízületi gyulladás. Amikor megkérdezték, hogy
miért szorít mégis minden nap ecsetet feldagadt ujjai közé, ezt mondta:
„a fájdalom elmúlik, a szépség megmarad”. Michelangelo annyira
elcsüggedt amikor a Sixtusi kápolna mennyezetfreskóján dolgozott, hogy
már majdnem feladta. De a remény minden reggel arra késztette, hogy
felmásszon a létrára, hogy be tudja fejezni nagyszerű látomását. A
remény vette rá Ábrahámot, hogy elhagyja otthonát, anélkül hogy tudta
volna, hová viszi Isten. Pál a remény miatt volt képes dacolni Róma
hatalmával. A remény adta az erőt az Ószövetség prófétáinak, hogy
folyamatosan szembeszálljanak az ország vezetőivel! A remény nem vak
optimizmus, hanem összpontosított hit és Istenbe vetett reménység. „Mert
te vagy, Uram, reménységem, te vagy, Uram, bizodalmam ifjúkorom óta”
(Zsoltárok 71:5). Túlélhetsz sokféle veszteséget, de a remény
elvesztését nem. Senki sem vesztett el olyan sokat, mint Jób, aki mégis
azt mondta: „A reménység bátorságot ad”. Tartsd hát életben a reményt
azzal, hogy bízol Istenben!
Kommentáld!