A só gyógyít és fájdalmat csillapít

 Minden élet a tengerek sós vízéből ered. Ezzel magyarázzák az emberi test sótól való függőségét. Testünk vízháztartásához és anyagcseréjéhez, az idegek funkciójához és a gyomornedvhez a só nélkülözhetetlen.

2400 évvel ezelőtt a nagy görög orvos és természettudós, Hippokratész leírta a tengervíz különböző betegségekre gyakorolt hatását. Már akkor használtak hideg és forró tengervizet inhalálásra és fürdőkhöz éppúgy, mint reumás megbetegedések, isiász, köszvény és bőrbetegségek kezelésére.

A sótartalmú víznek jelentős hatása van a bőrre, emellett kedvezően befolyásolja a vérkeringést és javítja az általános fizikai állapotot. Ilyen kúrát természetesen nemcsak a tengereknél vagy sós fürdőhelyen lehet venni, az egyszerű háztartási kúra sokszor éppoly hatékony: a fürdővízhez literenként 1 gramm sót adunk.

Mivel egy teljes fürdőhöz 150 liter víz kell, ebben összesen 150 g konyhasót kell oldani. A víz hőmérséklete 37 ˚C legyen. A fürdőorvosok azt tanácsolják, hogy tíz perc fürdési idővel kezdjünk és a kúrát 20 perccel fejezzük be. Négyhetes kúra esetén heti három alkalom elegendő. Ilyen fürdőkúrával a reumatikus fájdalmak csökkenthetők, a fertőző betegségek jól reagálnak és a kimerültségi állapotok eredményesen kezelhetők. A kúrát szívbetegeknek vagy krónikus betegségben szenvedőknek nem ajánlják.

A sós lábfürdők javítják a fáradt és fájó láb állapotát. Sós vizes borogatást ajánlanak a lábon lévő ödémák csökkentésére.

Hasmenéses állapotokban egy-két napi koplalás mellett a folyadékvesztés megelőzésére és a mineráliák pótlására ásványvizet, gyümölcsleveket, sós-cukros teát célszerű inni.

Használják a sós vizet gargalizálásra mandula- és garatgyulladások esetén, az ilyen folyadékot egy fél pohár vízben kávéskanálnyi só oldásával lehet elkészíteni. A gyulladás és fájdalmak enyhítésére több másodpercig gargarizáljunk. Még a náthát is lehet orrba felszívott meleg, sós vízzel csillapítani, ami a nyálkahártyát nem károsítja és az orr kiszáradását megakadályozza.

Pikkelysömör tüneteinek gyógyításához egy kissé messzebb, egészen a Holt-tengerig kell menni. A népesség 3-5%-a szenved ebben a betegségben, melynek enyhítésére az ott lévő napfény és a víz nagy sótartalma jótékonyan hat. Aki nem tud odautazni, otthon is vehet sós fürdőt: a fürdőkádban 15%-os sóoldattal, ami megfelel a Holt-tenger sótartalmának. A sós fürdőt szoláriumos egésztest-besugárzás követheti.

Nátrium-klorid a szervezetben

 A konyhasó nátrium és klór elemekből álló vegyület. Mindkét elem az emberi szervezet számára fontos. A nátrium-klorid esszenciális só, azaz a szervezet nem tudja maga pótolni. A következő funkciói vannak: biztosítja a szövetek tónusát és a testfolyadékok meghatározott nyomását. Részt vesz az izmok és idegek ingerlékenységének fenntartásában.

Nátriumot és kloridot tartalmaznak az emésztőnedvek is. A nátrium a csontok egyik építőeleme. A só biztosítja az emberi szövetek sejtjeinek belső nyomását. A nátrium-klorid a szövetekben valójában ionokként, vagyis elektromos töltésű részecskékként van jelen. A pozitív nátriumionok és a negatív kloridionok meghatározott elektrolitikus viszonyokat tartanak fenn, ami a tápanyagok sejtbe jutását lehetővé teszi.

Szervezetünk a sóhiányt vagy a sófölösleget rövid időn belül egyensúlyba hozza. De ha például sok vért vagy testfolyadékot veszítünk, a veszteséget pótolni kell, ilyenkor fiziológiás konyhasóoldat segít, melyet intravénásan infúzióval juttatnak a szervezetbe.

A nátrium legnagyobb része a testfolyadékokban található. A sejtekben lévő szöveti ásványi anyagokkal - kálium, magnézium - szemben tehát a nátrium folyadék-ásványi anyagként van jelen. A nátrium fő funkciója, hogy az ozmotikus nyomást és a folyadéktérfogatot állandó szinten tartsa.

Noha a táplálkozással történő nátriumfelvétel egészséges embernél tág határok közt mozog, és mintegy 4-16 g nátrium-klorid kerül a szervezetbe naponta, ami megfelel 1,5-6 g nátriumnak, a sejten kívüli ún. extracelluláris testfolyadék nátriumtartalma nagyjából állandó, 302-324 mg/100 ml marad.

A nátrium egy része a csontokban található; a csontnak mint raktárnak van ezért nagy jelentősége. További nátrium-funkció az enzimek, például a keményítőbontó amiláz aktiválása.

A nátrium partnere, a klór az emésztőnedvekben található legnagyobb koncentrációban. Az emberi szervezet 0,15%-ban klórból, helyesebben kloridból áll. Relatíve kisebb a kloridkoncentráció az izom- és idegszövetekben. A folyadék- és elektrolitegyensúly fenntartásáért a klorid felelős. Legnagyobb része az extracelluláris folyadékban, kisebb része a sejteken belül található. A kloridok a vörös vértestekből könnyen a vérplazmába jutnak, és ezzel megkönnyítik a szén-dioxid tüdőbe szállítását. Gyakoribb hányásnál vagy tartós hasmenésnél a vér kloridtartalma csökken. Ezzel a sav-bázis egyensúly a bázisos oldalra tolódik; ilyen esetekben kloridot kell a szervezetbe vinni.

A terhes nők kétharmada különösen a lábszáron ödémaképződésre hajlamos. Ez a placentában képződő női nemi hormonok következménye. Ha az ödémák pihenés után nem csökkennek és a lábak duzzanata felkelés után is megmarad (különösen a terhesség 30. hete után), ez az anyára és a magzatra egyaránt veszélyes lehet. Ezek a terhességi ödémák vizelethajtókkal és a só- és folyadékbevitel korlátozásával esetenként jól befolyásolhatók, ennek az eljárásnak azonban megvan a maga kockázata.

A Bonnban végzett újabb tudományos kutatások azt bizonyítják, hogy a sószegény táplálkozásra áttérésnél elővigyázatosan kell eljárni. A sószegény táplálkozás különösen az időskorúak esetében hátrányos következménnyel járhat. Mivel ugyanis az életkorral a vese, szív és a véredények funkciója megváltozik, a szervezet nem tud a sóhiányhoz annyira jól alkalmazkodni, mint a fiataloké. A só- és vízhiányt súlyosbítja, hogy az idősebb emberek jóval kevesebb folyadékot vesznek magukhoz, mint a fiatalok, így testükben is kevesebb folyadék található.

Sószegény diéta esetén tehát még kevesebb folyadék lesz jelen a szervezetben. Ha valaki időskorban emellé vizelethajtót is szed, erős izzadás, hasmenés vagy láz esetén további folyadékot veszít, aminek vérnyomáscsökkenés, izomgyengeség, szédülés, bizonytalan járás, zavartság stb. lehet a következménye.

Magas vérnyomás esetén alkalmazott sószegény diéta a vér lipidtartalmát, inzulin- és húgysavszintjét emeli. A nagy lipid- és inzulinszint és a magas vérnyomás együtt viszont a szív- és érrendszeri betegségek rizikófaktorát növeli. Az a gyakran hangoztatott nézet, hogy a nátriumbevitellel csínján kell bánni, abból az elképzelésből ered, hogy így a vérnyomás csökkenni fog vagy a magas vérnyomás megelőzhető. A legújabb kutatások azonban azt mutatják, hogy a sóbevitel csökkentésére az embereknek csak egyik része, akár egészséges, akár magas vérnyomásban szenved, reagál vérnyomáscsökkenéssel.

Sajnos, mindössze a népesség 20-30%-ánál vezet eredményre a sóbevitel megszorítása. Ez persze nem jelenti azt, hogy az ételeket erősen sózzuk, mert számos élelmiszer már eleve tartalmaz tartósító sót./FORRÁS: INTERNET/