A szent magyar folyó
A Tisza több tízezer éves története során mindig jelentős tényezője volt az Alföldnek. A Tisza az életet jelenti, de a rombolást is, összeköti és elválasztja az embereket, meghatározza a mindennapjainkat. Számos leírás zengi szépségét, s minden műben más oldalról mutatkozik meg, az alkotó önnön élményein átszűrve jelenik meg. Íme egy kis ízelítő:
Eredetét szemléletesen megeleveníti egy Benedek Elek által lejegyzett népmonda:
„ Az Úristen megteremtette az egész világot, s mindennek megmutatta a helyét.
-- Itt állnak a hegyek. Itt a rétek. Itt az erdők.
Szép sorjában helyet mutatott a tengereknek, tavaknak, folyóknak, patakoknak is. Hogy, hogy nem, a Tisza maradt legutóljára.
A Tisza szomorúan tekintett fel az Úrra.
-- Hát az én helyem hol, merre lesz, Uram?
-- Lám, lám, rólad szinte megfeledkeztem – mondá az Úr mosolyogva.
Egyszeriben megszólította Gábort, a magyar arkangyalt.
-- Gábor, húzass barázdát a Tiszának is!
Gábor arkangyal elővette aranyos ekéjét, egy szamarat fogott elébe, s mondta a Tiszának, hogy csak menjen mindenütt az eke nyomán.
Elindítja a szamár az ekét, a Tisza meg csak mendegél utána, de egyszerre csak a szamár hol erre, hol arra kap a bogáncskóró után, s az eke ki-kizökkent az egyenes járásából. Ha közel nem látott harapnivalót, messzire is kitért az egyenes útból, aztán megint más irányba, ide-oda, mindenfelé.
Azért olyan girbén-görbén, csavargósan járó a Tisza.
Kommentáld!