A SZERETET HÁZA!
Egyszer volt, hol nem volt, a világ kellős közepén volt az
Összevisszaság. Itt élt a Vándor, aki egy idő után elhatározta, hogy
világot látni megy.
Egy borongós hajnalon útra kelt, már sok utat bejárt, s igen
megszomjazott. Látott egy gyönyörű palotát, az volt ki írva rá:
Kapzsiság.
Bekopogott, s illendően kért egy pohár vizet.
A Kapzsiság azt mondta: Ha három napig ingyen szolgálsz engem, adok!
A vándor továbbment, szomjasan.
Nemsokára megint látott egy nagy házat. Az volt kiírva rá: Gőg.
Bekopogott illendően, s kért egy falat kenyeret.
A Gőg ráförmedt: Mit képzelsz magadról, hogy ilyen koszosan, rongyosan megfogod az ajtókilincsemet! Takarodj innen!
A vándor továbbment, éhesen.
A következő házra az volt kiírva: Szépség.
Bekopogott illendően, s kérte, hogy megpihenhessen, mert a hosszú vándorlása alatt kisebesedett a lába.
Nem maradhatsz itt! Mondta a szépség határozottan. Ahhoz túlságosan csúnya vagy!
A vándor továbbment. Sebes lábbal.
Már nagyon szenvedett: éhes volt, és szomjas, lábai sebesek a hosszú vándorlástól. Elhagyta az ereje, s leroskadt az út porába.
Ekkor lehajolt hozzá Valaki, puha kezével végigsimított a homlokán,
talpra segítette, és hazavitte magához. Etette, táplálta,
meggyógyította. A Vándor, amikor meggyógyult, kiment a kis kunyhó
ajtaján, s megnézte a ház feliratát.
Az volt kiírva rá: SZERETET.
Kommentáld!