"A szeretet... nem gerjed
haragra, nem rója fel a gonoszt." 1Korinthus 13,5b
Gondolj arra, akit a
világon a legjobban szeretsz. Nem szoktál vele szemben haragra gerjedni? Nem úgy
van, hogy olyan hirtelen kemény szavakat tudsz mondani? Talán kegyetlen
szavakat, ami fáj. Nincsenek-e indulatkitöréseid? Akkor ami benned van, az nem
szeretet. "A szeretet nem rója fel a gonoszt." Az egyik fajta ember úgy
haragszik, hogy hirtelen kitör, aztán elmúlik. Lehet, az a fajta vagy, aki nem
mutat semmit, de nem tud megbocsátani. Felróvod! Tudjuk, mit jelent ez, hogy sok
van a rováson. Valahol a szívünkben mindent felróvunk. Évtizedekre
visszaemlékszünk. Tudod, mit imádkozol a Miatyánkban? Átkot magadra. Úgy
bocsásson meg nekem Isten, ahogy én is az ellenem vétkezõknek. Mi lenne, ha
Isten is azt mondaná: megbocsátok, de nem felejtek? Hány ember van, aki semmit
nem mond, de belül morog, kedvetlen, megkeseredett. Úgy járkál, mint egy sértett
királynõ. Vegyék észre, velem nem lehet így bánni. A szeretet nem csak
megbocsát, hanem el is felejt. Az nem szeretet, amikor úgy jársz otthon, hogy
engesztelhetetlen vagy. A szeretet nem tesz ilyet. A szeretet megbocsát,
mégpedig úgy, hogy "nem rója fel a gonoszt, nem gerjed haragra". Nem emlegeti,
nem tör ki, szeret. Amikor beteszed a bögréket, mindig úgy teszed, hogy a szép
oldalát fordítod kívül. Miért nem teszed ezt az emberekkel? Miért mindig a
csorba oldalát fordítod kívül? Nézd a szép oldalát - van neki az is. Ne úgy
állítsd magad elé, hogy azt lásd benne, ami rossz. A szeretet azt nézi, ami
szép, ami jó, ami szeretnivaló. Azt látja meg újra és újra, és azért hálás
Istennek.
Kommentáld!