A szív és a száj
Mert szívvel hiszünk a megigazulásra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre. (RÓMA 10,10.)
Az ember mindig szívvel hisz, és szájjal tesz vallást az üdvösségre.
Amikor hiszel valamit a szívedben és megvallod a száddal, akkor az
valósággá válik számodra.
A hit általi megvallások teremtenek valóságokat!
A Zsidó 9,12 például azt mondja: “És nem bakok és tulkok vére által,
hanem az Ő tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a
szentélybe, örök váltságot szerezve.” Jézusnak sohasem kell ezt újra
megtennie; megtette egyszer és mindenkorra. A Róma 10,10 pedig elmondja
nekünk, hogyan kaphatjuk meg ennek az üdvösségnek a valóságát: hisszük a
szívünkkel — a belső emberrel — a szánkkal pedig vallást teszünk róla.
Olykor, ha az Írásokban olvasod ezeket: „Krisztusban”, „Őbenne” és
„Akiben”, talán nem úgy látod, mintha valóság lenne, amit az igeversek
állítanak. De ha elkezded megvallani (mert valóban hiszed Isten Igéjét a
szívedben): “ez már az enyém, ez már megvan”, akkor valóságossá válik a
számodra. A szellemi világban ez már valóságos. Te viszont azt akarod,
hogy a fizikai világban is valóságos legyen, ahol most élsz.
Megvallás: A szívemmel hiszem Isten Igéjét, a számmal pedig megvallást
teszek ígéreteiről és rendeleteiről. Hitem megvallásai teremtik meg
ezeknek az igéreteknek és rendeléseknek a valóságát az életemben. Az
vagyok, amit Isten mond rólam, most! Birtokolom mindazt, amit Isten
mond, hogy az enyém, most!
Kenneth E. Hagin - Hitünk tápláléka napi adagokban Tél
Kommentáld!