“Tiszta szivet teremts bennem oh Isten, és az erős lelket újitsd meg bennem”.

Zsolt 51,12

Kedves Tetsvéreim! Kedves Atyámfiai!

Egy imarészletet olvastam fel a zsoltárok könyvéből, amely Isten felé forditja a szerző lelkivilágát. Tiszta szivet és a lélek megújitását kéri a zsoltáriró.

Talán korai még a kikeletről beszélni, a természet ujjászületéséről szólani akkor, amikor a néphiedelem szerint (a tegnap) (február 2) a medve árnyékot látott és igy hosszú leend még a tél. És mégis imádságával a zsoltáros felakarja villanyozni, felakarja ébreszteni téli álmában szunnyadó lelkünket és új életre akar serkenteni minket.
Igencsak időszerű e kérés Testvéreim, amikor nap mint nap azt tapasztaljuk hogy a tisztaság, a megújúnli akaró szándék széles körben elkerüli honi tájainkat, vezetőket és vezetetteket egyaránt. Az átvilágitás fogalmát mindannyian ismerjük. Minden intézmény, az egyházakat is béleértve teljes lendülettel fogott neki felkutatni és kizárni soraiból az elmúlt rendszert kiszolgáló, az embereknek elsősorban erkölcsi és amelett sok sok fizikai szenvedést is okozó rendszerhű egyéneket. Tiszta szivet, tiszta llkiismeretet, megújúlt közösségeket akart látni mindenki maga körül, és feltételezhetően önmagában is!!!???

Azonban már megszokott nálunk az, -hiszen a balkánon vagyunk, - hogy ez az út itt szélles és hosszú és esetenként járhatatlan. Ugyan lehetősége van mindenkinek az elinduláshoz, az újjászületéshez, csupán a megérkezés a bizonytalan. Igy történhetett az, hogy a napokban az arra illetékes előljáró alkotmánybirák nem megvilágosodtak, hanem elsötétedtek. Mert nálunk az a természetes, ha két lépést hátra és csak egyet lépünk előre. Sokan emlegetik Testvéreim az eltelt 17 év helybentopogását. Azt a megújúlási képtelenséget, amelyet ha fel lehetne egyszer már végképp számolni, akkor valóban a haladás utjára indithatna, akár erkölcsileg, akár pedig gazdaságilag egyéneket, közösségeket, vagy akár egy országot is..
Testvéreim! Emberi világban, az emberi felfogásban létezik az alkotmányellenesség fogalma, a már alkalmazott törvények egy idő utáni hiteltelensége különösen akkor, ha érdekekről van szó. Ha valakinek ez zavarja nemcsak létezését, hanem anyagi gyarapodását is.

Igen, itt a földön sok minden lehetséges, alkotmányos kifogás és egyebek, de akkor, amikor Isten szine előtt kell állani, van-e valaki, aki kétségbe vonná Isten igazságosságát, Istennek mindenkire egyformán érvényes törvényeit? Földi életünk teljesen összezavarodott erkölcsi állapotában bizony igaz, a zsoltáros kérése. “Tiszta szivet teremts bennem oh Isten, és az erős lelket újitsd meg bennem”.
A sziv tisztasága elsősorban azért fontos, mert a tisztánlátást segiti elő. Eltávolitja a belátható területről azokat az ugynevezett “árnyakat és árnyalatokat”, amelyek tévutra vezethetik az embert. A szivnek jó működése nemcsak a test fenntartásához, az éltben maradáshoz nélkülözhetetlen, de össze van kapcsolva teljesen a lelki élettel is. Nagyon sok verset találunk a Szentirásban, amelyek a szivvel kapcsolatosan szóllnak.
“József szive felgerjedt öccse iránt”. 1Móz 43,30

“Salamon szive nem volt tökéletes az Úrhoz, mint a Dávid szive”. 1Kir 11,4
“..bizony jó az Isten azokhoz, akik tiszta szivűek”. Zsolt 73,1
“Szivnek bánata miatt a lélek megszomorodik”. Péld 15,13
Még hosszan sorolja a Szentirás a szivvel kapcsolatos vonatkozásokat, de ez utóbbi versünk teljesen rávilágit a szivnek a lélekre gyakorolt hatására. A felgerjedt sziv, a nem tökéletes sziv sok bajt okoz az embernek lelki vonatkozásban. És nem csak az emberre hat ki a sziv “viselkedése”, de kihat Istenre is. Hiszen erről igy olvasunk 1Sám 16,7-ben: “..az Úr azt nézi, ami a szivben van”.

“Tiszta szivet teremts bennem oh Isten, és az erős lelket újitsd meg bennem”.
A sziv és lélek közös munkálkodásában újúlhat meg Testvéreim az ember.
“És az erős lelket újitsd meg bennem”, mondja a zsoltáros. Vajon a lélek is elgyengülhet? Bizonyosan el, amikor annyi hatás éri, és ha különösen ezek közül pedig a legtöbb a nehézségekről, a bánatról, fájdalomról, a gyászról szól! Igen nagy szükség van az erős lélekre, ahhoz, hogy a porbasulytottságból feltudjunk emelkedni, és újra és újra felvéve keresztünket követni tudjuk Jézust.

A zsoltáros megtalálta a megújúlás és megerősödés forrását. Istenben megerősödve mondja: “Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek, a töredelmes és bűnbánó szivet oh Isten nem veted te meg”. Zsolt 51,19
Testvéreim! Mannyire tudunk mi azonosulni a zsoltárossal: Szivünk, lelkünk vizsgálgatása közepette, felfedezzük-e azokat a gyengeségeket, amelyek az egymásra hatásban hiányosságokat szenvednek?

Rohanó világunkba, akár egy imádság erejéig is, - ahogy a zsoltáros teszi – közel engedjük-e magunkhoz Istent?
Isten a hivő ember számára azért is létkérdés, mert csak Ő tud alkalomról-alkalomra sziv és lélek megújitó lenni. Ahogyan várjuk a természet megujulását, úgy kérjük Istent, hogy újitson és erősitsen minket szivben és lélekben, mert csak igy tudunk az Ő örök törvényeinek elfogadói és betartói lenni.
Ellenkező esetben mindig csak azt várjuk, hogy Isten a mi érdekeink szerint álitsa be teremtett világát. Ez pedig bizonyosan minden nap újra értékeltetné a világ működését, ami végeredményben annak megsemmisüléséhez vezetne.
Éppen ezért elfogadva Isten örökérvényű törvényeit, tegyünk meg mindent azért, hogy ezekhez igazitva életünk, megújúlásunkban találjuk meg azt a küldetést, amelyel mi is hozzájárulhatunk önmagunk és az embertárs életének boldogabbá tételéhez. Ámen