„…megemlékezem az én szövetségemről…” (1Mózes 9:15 Károli)
Amikor Nóé az esőről
prédikált, az az ítélet szimbóluma volt. De az özönvíz után Isten azt
mondta: „…nem lesz többé…” (1Mózes 9:15). Isten azt mondta Nóénak:
„szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek,
melyet én a világgal kötök. Amikor felhőt borítok a földre, és feltűnik
az ív a felhőn, akkor visszaemlékezem a szövetségre, amelyet kötöttem
veletek és minden élőlénnyel, amely testben él, és nem lesz többé a víz
özönvízzé minden test pusztulására.” (1Mózes 9:13-15). Attól a
pillanattól kezdve az egész Szentírásban az eső az áldás jelképévé lett.
„…megnyitom az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok rátok”
(Malakiás 3:10). Attól félsz, hogy a múlt szívfájdalma újra visszatér?
Ne félj! Csak járj továbbra is Istennel, aki azt ígérte: „soha többé”!
Amikor Isten olyan dolgot használ a fejlesztésedre, aminek egyébként el
kellett volna pusztítania, visszatekintve így tudsz szólni: „Jó nekem,
hogy nyomorúság ért, hogy megtanuljam rendelkezéseidet” (Zsoltárok
119:71). Nehéz idők nélkül nem fedeztél volna fel bizonyos dolgokat;
például, hogy a feszültség hatására szenvedélyesen keresed Istent egyre
jobban és jobban, míg más dolgok háttérbe szorulnak; az imáid erejét;
hogy mit tud Isten véghez vinni a nehézségek ellenére is; hogy amikor
meghallotta síró kiáltásodat, könnyeid olyan drágák voltak számára, hogy
összegyűjtötte őket tömlőjébe (ld. Zsoltárok 56:9); hogy az Úr angyala
védett meg, amikor az ellenség el akart pusztítani (Zsoltárok 34:8);
hogy Istennek nincs szüksége a barátaid támogatására ahhoz, hogy meg
tudjon áldani; és hogy átvitt mindezen, mert látta a szivárványt, és
visszaemlékezett ígéretére.(FORRÁS: MAI IGE)
Kommentáld!