„Nézzétek meg az égi madarakat!....” (Máté 6:26)
A vadlibák kapcsolata addig tart, „míg a halál el nem választ”.
Ők ezt komolyan veszik. Teljesen elkötelezettek egymás felé. Amikor a
korral járó gyengeség vagy más körülmények lehetetlenné teszik egy madár
számára, hogy folytassa az utat, veszíteni kezd magasságából, és
képtelen tartani az alakzatot, a csapat vigasztalást, táplálékot és
védelmet nyújt neki. Két erős lúd lemarad az alakzatból, közreveszi a
beteget, keresnek egy biztonságos helyet, ahol elegendő táplálék és víz
van, és otthont nyújtanak a szükséget szenvedő madárnak. Addig maradnak
gyámoltjukkal, amíg az erőre kap, vagy meghal, csak ezután csatlakoznak
egy másik csapathoz. Számukra minden más háttérbe szorul, annak
érdekében, hogy a másik madárról gondoskodjanak! Milyen csodálatos
példája ez a krisztusi kapcsolatnak és az önfeláldozó szeretetnek.
„…Isten szerkesztette így a testet egybe… hogy… kölcsönösen
gondoskodjanak egymásról a tagok. És így ha szenved az egyik tag, vele
együtt szenved valamennyi…” (1Korinthus 12:24-26). A mai kultúrában
leértékeljük és a társadalom peremére szorítjuk azokat, akik szükséget
szenvednek, sőt azokat is, akik már nem tudják úgy ellátni a
feladatukat, mint régen. De Isten elvárja, hogy egyformán törődjünk
mindenkivel, főleg a szenvedőkkel. Ha egy csapat madár képes rá, akkor
bizonyos, hogy Isten családjának is meg kell tennie. „Nézzétek meg az
égi madarakat!” – utasít Jézus. Ők képesek megtenni ezt egymásért, „…Nem
vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk?” (Máté 6:26). Jézus két nagy
parancsolatot (nem javaslatot) adott nekünk, az egyik ez: „…Szeresd
felebarátodat, mint magadat. Nincsen más, ezeknél nagyobb
parancsolat...” (Márk 12:31). Ha elterjed rólunk a hír, hogy így
szeretjük egymást, az emberek be fogják törni a templomunk kapuját, csak
hogy bejuthassanak!
Kommentáld!