A VÉN SIMON
Egy angliai lelkész aggódva fordult egy este az egyházfihoz:
"Látta már azt a szegényesen öltözött öregembert, aki minden délben bejön a
templomba, és utána azonnal kimegy? A lakásom ablakából szoktam figyelni, és
meg kell mondanom, a dolog nyugtalanít. Végül is komoly értéktárgyak vannak a
templomban. Próbálja csak meg egyszer kikérdezni.
Az egyházfi már másnap megszólította az öreget:
- Mondja csak, mi indítja magát arra tulajdonképpen, hogy a templomba jöjjön?
- Imádkozni szoktam. - felelte az ember nyugodtan.
- Nana, talán mégsem egészen úgy van az! Ahhoz túl rövid ideig marad. Egyszerűen
odamegy az oltárhoz, s azonnal vissza is fordul. Mit jelentsen ez?
- Így van! - hagyta helyben a szegény öreg. Csakhogy én nem tudok hosszú
imákat mondani. Minden délben eljövök, és egyszerűen így szólok:
- Úr Jézus, itt van Simon.
Kicsi ima ez, de úgy érzem az Úr meghallgatja.
Nem sokkal ezután a vén Simont elütötte
egy teherautó, s a kórházba került.
Egyszer az egyik ápolónővér így szólt hozzá:
- Olyan vidám benyomást kelt mindig, pedig tudom, hogy nagy fájdalmai vannak.
- Hogyan is lehetne másképp, hiszen minden nap látogatóm van! - válaszolt
Simon.
- Látogatója? - ámult a nővér. Soha nem látok magánál senkit. Mikor jön az illető?
- Minden délben ott áll az ágyam lábánál, és szívemmel hallom, amint mondja:
- SIMON, ITT VAN JÉZUS.
Kommentáld!