A VIGASZTALÓ
"Vigasztaljátok,
vigasztaljátok népemet, így szól Iste- netek." Ézsaiás 40,1
Nagyon
szeretem az adventet, Jézus várásának idejét. Olyan jó olvasni: "Vigasztaljátok
népemet." Isten gyermekeinek, Isten népének nagyon nagy szüksége van a
vigasztalásra. Az Ige megmondja, hogy miért. "Kétszeresen sújtotta õt az Úr
minden bûneiért." Belsõleg és külsõleg is. Abban a pillanatban, amikor
vétkeztem, belül ott van a szomorúság, az örömtelenség, az elveszett
mennyország. Külsõleg is megvannak a következményei. Az ember sokféleképpen akar
vigasztalódni. Szórakozással, utazással, munkával. Figyelmét megpróbálja
elterelni hogy ne gondoljon arra, ami fáj és ami nyugtalanítja. Isten nem így
vigasztal. Az õ vigasztalása megoldás. Nem csillapító, hanem egy életreszóló
megoldás. Azt a vigasztalást, Akit õ küldött erre a földre, úgy hívják, hogy
Jézus. Vele akar vigasztalni bennünket. Nem is csak vigasztalni -
megvigasztalni. Rajtunk semmi más nem segít, csak Isten szava. Emberi szó semmit
nem ér. Amikor embereknél keres valaki vigasztalást, úgy jön vissza: rosszabb,
mint volt. A samáriai asszony is embereknél keresett vigasztalást. Élete akkor
oldódott meg, amikor kimondta: "Tudom, hogy Messiás jõ... mikor az eljõ,
megjelent nékünk mindent" (Jn 4,25). Amikor igazán hozzád ér Jézus, akkor a
legelsõ, amit tesz, hogy megjelent néked mindent. Jelenné teszi a múltat.
Eszedbe jutnak dolgok, amiket cselekedtél. Egyszer csak ott van elõtted, amit
rég elfelejtettél. Jézus azt mondja az asszonynak: "Én vagyok az, aki veled
beszélek." Engedd, hadd beszéljen veled is, hogy igazi karácsonyod
lehessen.
Kommentáld!