Egy 16 éves fiú külföldre utazott. Mikor visszajött, a repülőtéren
Édesanyja örömkönnyekkel várta. Átölelte a fiút olyan erősen, ahogy
csak tudta, mert nagyon hiányzott neki. Erre azt mondta a fia: "Mama,
tudom, hogy szeretsz, de blamálsz engem, ha ennyi ember előtt
ölelgetsz, mintha kisgyerek lennék!" Nagyon megbántotta ezzel az
Édesanyját, aki azt gondolta, a fia nem örül viszontlátni őt... 6
év............vel később a fiú ismét külföldre utazott. Ekkor már 21
éves volt, de Édesanyja mégis kikísérte a repülőtérre, hogy
elbúcsúzzon tőle. Ám ezúttal nem ölelte át fiát, hanem elfordult és
sírva mondta neki: "Vigyázz magadra fiam!" ... Mikor a fiú visszatért,
Édesanyja már nem volt a repülőtéren. Amint hazaért, egy levelet
talált mamájáról egy csokor virág mellett. Kíváncsian nyitotta ki és
olvasta végig. Mikor végére ért, sírva esett össze, mert élete
legrosszabb pillanata volt. A levélben ez állt: "Fiam, mikor 6 évvel
ezelőtt átöleltelek, az örömtől sírtam, de mikor ezeket a sorokat
olvasod, én már a temetőben leszek egy koporsóban, mert meghaltam
rákban... Sírtam, mikor a második utazásodnál hátat fordítottam neked,
mert nem akartalak blamálni, pedig tudtam, hogy utoljára látlak téged.
Nagyon szeretlek és mindig a közeledben leszek. Szeretettel, Mama."
---- Mindenki, aki szereti Édesanyját, ossza meg ezt az írást. Nincs
okom szégyellni magam az Édesanyám miatt, mert Ő az, aki ajándékozta
nekem az életet.
/KÖSZÖNJÜK FEKETÉNÉ BÁGYI ILIKÉNEK, HOGY MEGOSZTOTTA VELÜNK EZT A MEGHATÓ TÖRTÉNETET./
Kommentáld!