Dsida Jenő:Hálaadás


Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel.
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad.
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.
Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
- itt e földön senki sem szerethet jobban! -
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem, köszönöm az édesanyámat.
Te tudod, Istenem - milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!
Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat! Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!!!

FOHÁSZ ÉDESANYÁMÉRT

Hozzád száll fohászom,
minden este, reggel,
gyermek-imádságom,
Úr Jézus, fogadd el!

Tárd ki áldó kezed
édesanyám felett;
segíts nekem is, hogy
engedelmes legyek!
(Varga Erzsébet)

EMLÉKEZÉS

Nagyon rég volt, mikor anyám
Az ágyam felé hajolt
És mosolyát szórva reám,
szép altatódalt dalolt.

E kis dal is, mint minden szó,
Imádság volt az ajkán,
Mellyel érettem zörgetett…
az Istennek ajtaján.

S ma, hogy eszembe jut újra
A sok elnémult csata,
Letérdelek és folytatom…
Ahol ő abbahagyta.

De a könny és öröm között,
csak suttogom ez imát:
ezerszer köszönöm, Uram,
őt, a legdrágább anyát!
(Erdélyi Ilona)

Devecseri Gábor:

ANYÁK NAPJÁN, ÉDESANYÁM...

Édesanyám, harmat voltam:
selyem rétre le is hulltam.
Virágokat nevelgettem,
hogy azután néked szedjem.
Harmat cseppje, eső szála,
könnyű fényt vont a szirmára.

Anyák napján, édesanyám:
ölelésed az én tanyám.
Az én tanyám: menedékem,
hozzád vezet boldog léptem.
Örömkönnyek szemedben...
Én ezért most, mondd, mit tettem?

Bokrétámat megkötöttem:
hímes csokor nőtt kezemben.
Virágos most a mi házunk,
anyák napján meg kell állnunk!
Meg kell állnunk, megpihennünk,
édesanyánk ünnepelnünk.

Könnyeidet nem hagyom:
gyorsan széllé változom!
Langyos szélből, arany ágból:
törülköző napsugárból:
Felszárítom könnyeidet,
arcodon csak mosoly lehet!

Mindig, mint a mai napon:
vígság legyen asztalodon!
Zenét hozok tenyeremben,
patak csobog énekemben.
Legszebb éjjel leszek álmod,
ahogy titokban kívánod:
künn a mezőn csikó szalad,
a patakban az aranyhalak.

A leghatalmasabb

Nem az a leghatalmasabb,
aki ország-világ ura.
Nem az a leghatalmasabb,
aki szelek, tengerek fölött
uralkodik.
Nem az a leghatalmasabb,
akinek a legtöbb öldöklő
fegyvere van,
az sem, akinek legnagyobb
a kincse, gazdagsága,
hanem az a leghatalmasabb,
aki embert szül a világra.
(Szakály Dezső)

       Anyáknapjára

"Édes, kedves nagymamácska anyák napja van ma. Olyan jó, hogy anyukámnak/apukámnak is van édesanyja. Reggel mikor felébredtem az jutott eszembe, vegyek csokrot mind a két kezembe. egyik csokrot neked szedtem odakint a réten, te is sokat fáradoztál évek óta értem. Kimostad a ruhácskámat, fésülted a hajamat, jóságodat felsorolni kevés lenne ez a nap. Köszönöm, hogy olyan sokat fáradoztál értem és hogy az én jó anyámat/ apámat felnevelted nékem!"
(Ismeretlen)

Veres Csilla:

Néked álmodom, anyu

Neked álmodom, anyu
a napnak sugarát
lágy tavaszi szélben
az aranyszínű ruhát.

Néked álmodom
az égbolt gyöngyeit,
mint fürge tündérek
apró könnyeit.

Elhozom néked, anyu
a hulló csillagot,
zsendülő mezőről,
az édes illatot.

Elhozom én onnan
méhecskét, virágot,
s megálmodom néked,
az egész világot.

Az Anyák hallhatatlanok

Csak testet, arcot, alakot
Váltanak; egyetlen halott
Sincs közülük; fiatalok
Mint az idő. Újra születnek
Minden gyerekkel; megöletnek
Minden halottal-harmadnapra
Föltámadnak, mire virradna.
Adassék nekik gyönyörűség,
Szerelmükért örökös hűség,
S adassék könny is, hogy kibírják
A világ összegyűjtött kínját.

  Móra Ferenc: Anyának

Álmomban az éjszaka
aranykertben jártam.
Aranykertben aranyfán
aranyrigót láttam.
Aranyrigó énekét
a szívembe zártam.
Ahány levél lengedez
szélringatta ágon,
ahány harmatcsepp ragyog
fűszálon, virágon
Édesanyám, fejedre
annyi áldás szálljon.

   Köszöntő: Fazekas Anna

Hajnaltájban napra vártam,
hűs harmatban térdig jártam,
szellő szárnyát bontogatta,
szöghajamat fölborzolta.

Hajnaltájban rétre mentem,
harmatcseppet szedegettem,
pohárkába gyűjtögettem,
nefelejcset beletettem.

Hazamentem, elpirultam,
édesanyám mellé bújtam,
egy szó sem jött a nyelvemre,
könnyem hullt a nefelejcsre.

Édesanyám megértette,
kicsi lányát ölbe vette,
sűrű könnyem lecsókolta,
kedve szóval, lágyan mondta:

„Be szép verset mondtál, lelkem,
be jó is vagy, kicsi szentem!"
S nyakam köré fonva karját
ünnepeltük anyák napját.

Az édesanya  : Takács Irén

Ha beteg vagy, fáradt,
És ha gyötör a bánat,
Betakar, vigasztal,
Megveti az ágyad.
Szeresd ezért nagyon
Az édesanyádat!

Sokszor bizony rossz vagy,
Talán nem is láttad
Mikor a két szemén
Könnyek vontak fátylat.
Tiszteld ezért nagyon
Az édesanyádat!

Ő mindig gondol rád,
Megvarrja a ruhád,
Egész nap dolgozik,
Késő estig fárad.
Tiszteld, szeresd ezért
Az édesanyádat!

Gondolj mindig arra,
Hogy a legdrágábbat
Addig kell szeretni,
Míg melletted állhat.
Tiszteld, szeresd ezért
Az édesanyádat!

  Anyáknapjára!

Május első vasárnapja
minden évben anyáknapja.
Erre készül a családban
a nagypapa, s az unoka.

Míg, egyik, a virágot hozza
a másik, a versét tanulja
óvodában, iskolában
a műsort gyakorolja.

Fodrászhoz megy az anya,
tortát süt a nagymama.
Virágot vesz fiú, és lány
bár, talán ő maga is,
anya már.

Ezt a napot nem felejti,
Édesanyját felköszönti.

Krancz Béla Pécs, 2006

Jó anyámnak

,, Jó anyámnak két kezére
Csókjaimat hintem én,
Ezzel a két dolgos kézzel,
Áldd az Isten amíg él,
Jó anyámnak két kezét,
Álld meg Isten jó szívét,
Két kezét, jó szívét,
Áldd meg Isten amíg él,
Amíg él.

Ez a két kéz estenként
Hogyha gond, bú, baj elér,
Elsimítja homlokodról
A búbánat fellegét.
Jó anyámnak két kezét,
Áldd meg Isten jó szívét.
Két kezét, jó szívét,
Álld meg Isten amíg él,
Amíg él. ,,

Halkan, puhán

Szirom pereg
Simogatja
Öreg kezed.

Piros szegfű
Halvány rózsa
Téged köszönt
Nagyanyóka.

Pákolitz István: Anyámnak

Hogyha virág lennék,

ölelnélek jó illattal;
hogyha madár lennék,
dicsérnélek zengő dallal;
hogyha mennybolt lennék,
aranynappal, ezüst holddal,
beragyognám életedet csillagokkal.

Virág vagyok: ékes,

piros szirmú, gyönge rózsád,

madár vagyok: fényes

dalt fütyülő csöpp rigócskád,
eged is: szépséges
aranynappal, ezüstholddal,

beragyogom életedet csillagokkal.

    Köszöntő

Egy kis verset súgott nekem
A szerető szivecském,
Megtanultam s el is mondom
Édesanyák ünnepén.
Reggel imám azzal kezdem,
Este azzal végzem,
Az én édes jó anyámat
Áldd meg s tartsd meg
Istenem

  ANYÁM

Gyermekkorom hajnalán:
sokszor virrasztott anyám,
ezért hálás vagyok én.

Szegény sok mindent megélt,
gyakran szívével mesélt,
ma is ő ad még reményt.

Mikor jött az éjszaka,
megérintett szép szava.

Vigyázta az életem
szeretett, mint senki sem,
Vele gyakran álmodom.

Mindig büszke volt reám,
ilyen volt az én anyám,
elfeledni nem fogom.

Mikor jött az éjszaka,
megérintett szép szava.

Refrén:
Kérve kérem, mikor fáj az életem,
igaz szívvel segítsen nekem!
Kérve kérem, biztasson ha kell,
hívjon a szava!

lord

Anyák napi köszöntő

Csokorba szedem gyermeki dalom,
Égő rózsákkal adom át
A szívöröm sugallatát,
Melyet kísérjen tavasz, vigalom.
Szememben parázs gyöngyök izzanak,
Ajándékomat adom át
Végtelen nagy szeretettel
Köszöntöm az édesanyák napját.
Isten éltesse édesanyámat!
Virág nyíljon, amerre lép,
Hallgassa még sok éven át
A szívemből szóló hálás zenét!