Arany évek (1)„Öregkoromban se vess el engem..." (Zsoltárok 71:9)
Néha
viccelõdünk az öregedéssel, és ilyeneket mondunk: „Harminckilenc éves
vagyok, és ebben kitartok”, ami azt jelenti, hogy nem akarunk
negyvenévesek lenni, nehogy öregnek tartsanak. Amíg még él álom a
szívedben, nem vagy öreg. A zsoltáros ezt írja: „Gyermek voltam, meg is
öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyatottá lett az igaz, sem azt, hogy
gyermeke koldussá vált” (Zsoltárok 37:25). Az öregséggel kapcsolatos
legnagyobb félelmünk az, hogy egyedül maradunk, nélkülözésbe jutunk, és
feleslegessé válunk. Mivel a megélhetés egyre többe kerül, a nyugdíjak
pedig egyre alacsonyabbak, csodálatos, ha mégis ezt tudjuk mondani: „Az
én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségemet” (ld. Filippi
4:19). Arany éveid lehetnek életed legnagyszerûbb évei. Most idõd van
mindarra, amit mindig is szerettél volna megtenni. „Bárcsak több idõm
lenne olvasni” – nos, most van. „Bárcsak több idõm lenne imádkozni” –
most van. Annyi minden van: utazás, szolgálat, unokák, hobbik, baráti
látogatások – és most mindre jut idõd. A Jób 5:26-ban arról olvasunk,
hogy: „Érett korban térsz a sírba”. A Bírák 8:32 azt mondja, hogy Gedeon
„szép öreg korban” halt meg. A Mózes 1. könyve 25. részben Ábrahámról
azt olvassuk: „meghalt késõ vénségében, öregen, betelve az élettel”.
Lehet így meghalni – betelve az élettel! A „betelve” szó azt jelenti,
hogy csordultig tele van töltve, és már túlcsordul. Milyen jó is ez!
Kedves idõs testvérem, Isten ma így szól hozzád: „Vénségetekig ugyanaz
maradok, õsz korotokig én hordozlak!” (Ézsaiás 46:4). Emlékszel a
kávéreklámra? „Az utolsó cseppig jó!” Legyen ez a te életed mottója is!
(forrás: maiige.hu)
Kommentáld!