A BÉKE SZIGETE

Avar zörren lépteim alatt

12 éve | Schvalm Rózsa | 3 hozzászólás

Avar zörren lépteim alatt

"Ősz barangol" már a fák között,

szívembe is csendje költözött.

„Kóró lett a fényes laboda”

piros levelén rozsda foltja.

Lombsátorát bontja az erdő,

nap sugarát rejti a felhő.

Néha-néha makkok koppannak

avar zörren lépteim alatt.

Oly megható e kép, e látvány,

a lélek, beleborzong árván.

Tükrében látja saját sorsát,

érzi gyarló, ember mivoltát.

Mint ősszel fákról a levelek,

évek múltba hullnak, elmennek.

Időm örvénylő tengerében,

vajon hova sodor a végzet?

Ha beszállok hit csónakjába

remény - szél visz a célirányba,

Végül majd, hogyha partot érek,

szeretet szigetére lépek.

Schvalm Rózsa

Címkék: saját vers

Kapcsolódó hírek:

Kommentáld!

Hozzászólások

[Törölt felhasználó] üzente 12 éve

Nagyon szép lírai ez a vers
Mely aludni térő őszi tájat fest.
Egyben az elmúlásra emlékeztet
Magában hordva a megújuló életet.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 12 éve

Így igaz, amint leírtad drága Rózsa. Az őszi táj láttán a lélek beleborzong, mert saját sorsát véli felfedezni a lehulló levelekben, melyeket tovasodor a szél.
"Ha beszállok hit csónakjába
remény - szél visz a célirányba,
Végül majd, hogyha partot érek,
szeretet szigetére lépek." ÁMEN!
Gyönyörű a vers drága Rózsa. Nagyon szépen köszönjük.
Ölellek sok szeretettel: Magdi.

Válasz

Csizmadia Éva üzente 12 éve

Még nem, még kéretem magam......
Fák lombjában még hangtalan,
permetez a gondtalan időt kímélő
szép szemérem.
S ha itt ott már parázslik teste
forró csókos ütközetre lehullni vágyó
sokszínű levélnek,
mégsem tépetem széllel hordatni el.
Puha lombkoronámat védi még szívetek.
Dunnában ringat szerelemetek,
S ha mégis itt-ott tán kitakarva,
pőrén mutatja mi maradna ha mindent
szétrabolna a kapzsi enyészet,
akkor is csitulva a múlt bánatára ráhajolva
ébreszteni fogom a boldogabb jövőt.

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben