Azokban a napokban Mária útrakelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába
sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor
Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat,
és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott
vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan
lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe
csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat!
Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”
Lk 1,39-45
Amikor Lukács evangélista lejegyzi Mária Erzsébetnél tett látogatásának
történetét, elsősorban nem az lehetett a célja, hogy Mária jóságát vagy
rokona iránt érzett szeretetét hangsúlyozza, hiszen akkor nem írta volna
le azt is, hogy három hónap múlva hazatért otthonába, amikor pedig
Erzsébetnek a legjobban lett volna szüksége a segítségre. A történet
jelentősége abban áll, hogy találkozik a két leendő édesanya. Erzsébet,
aki Keresztelő János édesanyja és Szűz Mária, aki méhében hordozza Jézust.
Találkozik a két asszony és a két gyermek is. Az Erzsébet méhében
megmozduló János köszönti Jézust. Az adventi időben Jézus közeledik
hozzánk. Találkozni akar velünk. S ha megtörtént a találkozás, engedjük
Őt be szivünk ajtaján!
Kommentáld!