Szeretettel köszöntelek a A BÉKE SZIGETE közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
S máris hozzáférhetsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, , blogolhatsz, hozzászólásokat írhatsz képekhez, videókhoz és tartalmakat tölthetsz fel.
Szeretettel várunk.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
A BÉKE SZIGETE vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a A BÉKE SZIGETE közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
S máris hozzáférhetsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, , blogolhatsz, hozzászólásokat írhatsz képekhez, videókhoz és tartalmakat tölthetsz fel.
Szeretettel várunk.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
A BÉKE SZIGETE vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a A BÉKE SZIGETE közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
S máris hozzáférhetsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, , blogolhatsz, hozzászólásokat írhatsz képekhez, videókhoz és tartalmakat tölthetsz fel.
Szeretettel várunk.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
A BÉKE SZIGETE vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a A BÉKE SZIGETE közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
S máris hozzáférhetsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, , blogolhatsz, hozzászólásokat írhatsz képekhez, videókhoz és tartalmakat tölthetsz fel.
Szeretettel várunk.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
A BÉKE SZIGETE vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
“Megtanultam,
hogy azok a források, amelyekre szükségünk van ahhoz, hogy valóra
váltsuk álmainkat, bennünk vannak, csupán arra a napra várnak, amikor
úgy döntünk, hogy felébredünk, és igényt támasztunk velünk született
jogainkra.”
(Anthony Robbins)
“Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb időben jelentkezik,
képtelen helyzetekben. Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy
alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá
készülve. Csak jön és beköltözik a lelkembe. Próbálom nem észrevenni,
elterelni a gondolataimat. De azokon a napokon, mikor meglátogat, a
könyvek közül előkerül egy réges-régi fénykép, a rádióban felcsendül egy
évek óta nem hallott dal vagy az utcán elsuhan egy ismerős kabát.
Emlékeztet azokra az időkre, mikor még nem ismertem Őt, a hiányt. A múlt
boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez. Végül megtör.
Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt. Az időt lelassítja, az álmokat
elkergeti, és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy. Elmegy úgy,
ahogy jött, kérés nélkül… váratlanul.” (HamiaLinda)
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!